Erzsébet és Zita királyné emlékezete

Erzsébet és Zita királyné emlékezete 1867. június 8-a és 1916. december 30-a reggel 7 óra. 24 ágyúlövés a Gellért-hegy citadellájáról, főnemesi zászlóvivők, Szent Korona… „Kissé meghajlott tartásában alázat és nemes arcán a legmélyebb meghatódottság – tudósított egy pesti lap Erzsébet királyné koronázásáról.

     Gróf Bánffy Miklós így emlékezett az 1916. évi koronázásra: „Zita királyné ezüstliliomokkal és kettős keresztekkel teleszórt bíborszínű uszályos ruhában, hosszan elnyúló öles csipkefátyollal, gyémánt koronával a fején…”

     1867-ben Ausztria közös államiságot vállalt Magyarországgal, a „boldog békeidőktől” a teljes összeomlásig. Az Osztrák Császárságból dualista állam lett: „Ausztria-Magyarország” – két fővárossal, Béccsel és Pest-Budával, két országgyűléssel és két kormánnyal.

     Eötvös József, az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere így írt Erzsébetről: „…mindig úgy voltam meggyőződve, hogy ha egy korona úgy, mint 1848-ban a magyar, széttörött, azt csak a nép szívében ébresztett érzelmek lángjai forraszthatják össze. Három évszázadon át megkísértettük a hittel, aztán megpróbáltuk a reménnyel is több ízben, de még egy hátravolt. Az, hogy a nemzet a dinasztia valamely tagját igazán, szíve mélyéből szeresse, és mint hogy ezt most elértük, nem aggódom a jövő iránt.”

     A mayerlingi tragédia és a szarajevói merénylet után 1916- ban – Ferenc József 52 évi uralkodása után – a jogász végzettségű, mélyen hívő Károly lett Ferenc József császár és király trónjának örököse. Károly Bourbon-Pármai Zitával az udvar beleegyezésével kötött szerelmi házasságot.

     Az I. világháború elveszítése után IV. Károly 1918. november 11-én Bécs mellett ideiglenesen lemondott az osztrák államügyek viteléről, november 13-án eckartsaui nyilatkozatában a magyar kormányzásban való részvételről, ám a magyar trónról – formálisan – nem mondott le. Ausztriában és Cseh - országban kimondták az uralkodócsalád trónfosztását. Az osztrák kormány válaszút elé állította a császári családot: vagy internálják őket, vagy önként svájci emigrációba vonulnak. Károly magántitkára így emlékezett: „Miután a császárné gondosan elolvasta a nyilatkozatot, ő is elismerte, hogy nincs jövő. Mély szomorúsággal beszélt a jövőről, mely nem tűnt számára közelinek, de annál biztosabbnak…”

     Egy birodalom válságos évtizedeit, küzdelmeit és végnapjait mutatja be a veszprémi Érseki Palota Erzsébet és Zita királyné emlékezete című állandó enteriőr kiállítása, két magyar érzelmű királyné sorsán és két koronázó püspök életútján keresztül. A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény kiállítása a királynék életének szakrális pillanatát, a magyar királyné-koronázást állítja a középpontba. A két királynét két tudós, mecénás püspök koronázta, akik tevékenyen részt vettek a keresztény magyar szellemi és lelki élet megújításában a századfordulón: az oktatás és nőnevelés főpapja, Ranolder János és a könyvgyűjtő báró Hornig Károly bíboros, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagja.

     A kiállításon kiemelten szerepelnek a liturgikus koronázási emlékek, közöttük az Erzsébet királyné koronázási díszruhájából készült miseruha-készlet, Ranolder János pásztorbotja, és a Zita királyné által Hornig Károlynak adományozott pásztorbot. Emellett láthatjuk az Erzsébet és Ferenc József fogadására készült ülőgarnitúrákat, toalettasztalt, íróasztalt, a bécsi udvar kedvelt herendi készleteit, Zita királyné és IV. Károly király emigrációs évei során készült családi fotókat, Hornig Károly püspök íróasztalát.

Az Erzsébet és Zita királyné emlékezete című kiállítás a veszprémi Érseki Palotában november 1.–április 30. között előzetes bejelentkezéssel (tel:+36-88/426-088/164) látogatható, május 1.–október 31-ig hétfőtől péntekig 10–17 óra között.

Udvarhelyi Erzsébet