Szepesi Attila emlékezetére

Budaszentlőrinc

ős romkert ligetet
átölel egy város
elfoszló dallama
sorsunkkal határos

Kesztölc − Klastrompuszta

kinyíló hajdani táj
egykoron itt járta
erdeit, rétjeit
szent barátok lába

Pilisszentlélek

félúton, Isten tenyerén
erre járt egy költő
mormolt püspöki áldást
már egy emberöltő

Bükkszentlélek

ódon falak, zöld szelekben
darazsak zsongása
felparázsló bükkök
földmély hallgatása

Harangvirág

kis manósüveg
vagy tán Isten kalapja
ametiszt fényű
a harmatban ragyogó
fogyó liget harangja

Hét haiku

Miserere

pacsirtaének
legmagányosabb ima
föld és ég között

Glória 

a futó zápor
gyémánttal szőtt pókhálót
feszít az ágra

Takaró

háromágú fűz
az alvó hajléktalant
épp betakarja

Kikelet

böjti szelekben
gyöngy fehér hunyor bókol
a temetőben

Jelenés

csend, virágszirom
között ostya fehérben
néma szerzetes

Felvigyázó

óra szemekkel
világló templomtorony
a városszélen

Monstrancia

bükkök gót ívén
tündöklő monstrancia
a felkelő nap