Nikodémus látogatása

Az est beálltával kezdett kellemessé válni a hőmérséklet. János a tágas szoba egyik kerevetén hevert. A húsvéti tömegben való tolongás, a Jézus csodáin ámuló, és körülöttük nyüzsgő sokaság állandó kérdezősködése, ricsaja után végre élvezhette volna a csendet és a nyugalmat, ehelyett feszengett, kényelmetlenül érezte magát, mivel csak ketten tartózkodtak Jézussal a házban, amit egy gazdag tímár özvegye bocsátott a rendelkezésükre. A többieket a Mester előre küldte, előkészíteni a további útjukat. Eddig még soha nem maradt négyszemközt Krisztussal! Véletlen volna, hogy pont őt marasztalta itt? Ugyan! S akkor miként viselkedjen? Csendben várakozzon, vagy…

Fejét az ablak felé fordította, amely előtt Jézus már jó ideje szótlanul álldogált. Mióta is kíséri az Urat? – tűnődött el. Nincs annak még egy éve sem, hogy Keresztelő János útmutatására a nyomába szegődtek András barátjával – döbbent rá. Azóta más világban él. A Mestert követve látta, megtapasztalta a víz borrá válását, a vakok, bénák, némák csodálatos gyógyulását. Hallhatta tanítását a felebaráti szeretetről, az üdvözülés útjáról. Minden, amit azelőtt fontosnak tartott, jelentéktelenné vált számára. Tudta, egykori társai a faluban bolondnak nézik ezért… Igaz, ő meg őket, amiért nem ismerik fel, s követik Isten választottját. Akit talán meg kellene szólítania, kihasználva, hogy most kizárólag neki szólna a tanítás? Elfogta az izgalom. Mit kérdezzen, amire a választ csak ő fogja tudni? Elfelejtette feltálalni a vacsorát – nyilallt bele ekkor. Péterrel ez nem fordult volna elő! Felpattant, és kirohant megnézni: mit készített számukra a háziasszony?

A Templomnak erre a célra fenntartott termében, a nagy Szanhedrin ülése a vége felé tartott. A napirendbe felvett ügyek elfogytak, az elnöklő papi fejedelem, Kaifás, már köszörülte a torkát, hogy lezárja a tanácskozást, és útjára bocsássa Izrael hetven kiválasztott vezetőjét, akik itt ültek körülötte, mikor apósa, a múltja miatt megkülönböztetett tisztelettel övezett Annás főpap, szólásra jelentkezett.

 – Izrael, Jeruzsálem elöljárói – mondta, korát meghazudtoló érces hangon. – Ma is sok fontos témát megtárgyaltunk, és számos – remélhetőleg – bölcs döntést hoztunk. Nagy buzgalmunkban, megfeledkeztünk azonban legfőbb feladatunkról: városunk, népünk belső békéjének megóvásáról, és, hogy ennek érdekében a rómaiakat távoltartsuk az életünkbe való erőteljesebb beavatkozástól.

A már a távozásra készülődő Nikodémus felkapta a fejét, mert Annás mióta visszavonult, csak ritkán szólalt meg a tanácskozásokon, ezért súlya volt szavainak. Farizeusként, nem lelkesedett a fényűző életmódot folytató egykori papi fejedelemért, de a közügyekben való jártasságát, és éles eszét tisztelte.

 – Mivel más nem tette meg – folytatta Annás –, én vagyok kénytelen felhívni figyelmeteket a vallásunkat, az életünk bevett rendjét fenyegető veszélyre. Köztünk jár egy názáreti férfi, aki kézrátétellel betegeket gyógyít, szemfényvesztő tetteket hajt végre, ám nem elégszik meg az ezekért járó adományokkal, mint a többi vándorkuruzsló, és mutatványos. Sőt adományt nem is fogad el, hanem tetteiért cserében elvárja, hogy meghallgassák zavaros eszméit. Szeretetet hirdet, ám azt is állítja: békétlenséget hozni jött ide, szembe állítani a szülőt a gyermekével. Követőinek örök életet ígér, amit főleg a szegények érhetnek el, meg akik az öröklét reményében szétosztják a vagyonukat. Elítéli a templomban folyó kereskedést, pénzváltást, annak megszüntetését követeli – ami ugye az érdekeink ellen való nyílt támadás! Azt állítja, hogy az számít, amit ő mond, nem amit a Törvény. Miközben folyton az Írásból vett idézetekkel támasztja alá kijelentéseit, és azt az állítását, hogy ő a Kiválasztott.

A teremben ülők erre egyszerre hördültek fel.

  – Igen, egy ilyen kelekótya, a vagyont és a tekintélyt támadó ember állítja magáról, hogy ő az általunk évszázadok óta várt Messiás, Izrael felszabadítója! Miközben mi itt ülésezgetünk, szépen hangzó ígéreteivel fellázítja ellenünk a csőcseléket, utcai harcok lesznek, amibe a rómaiak rögvest beavatkoznak, s ki tudja mi lesz a vége. Ezért gyorsan cselekednünk kell, amíg nem késő!

Ezzel Annás leült, a teremben pedig elszabadultak az indulatok. Végül Kaifás, aki elég futóbolondot, feltörekvő szektavezért látott már Jeruzsálemben, ezért nem hozta lázba Annás bejelentése – mellesleg rettenetesen unta már az elhúzódó ülést, és a pokolba kívánta a fontoskodó apósát –, azzal rekesztette be a vitát és a tanácskozást, hogy személyesen néz utána a dolognak, és megteszi a szükséges intézkedéseket

Kilépve a szabad levegőre, Nikodémus mélyeket lélegzett. Annás felszólalása előtt már alig várta, hogy csendes otthonába siethessen, de az egykori papi fejedelem szavai felizgatták. Nem maga a bejelentés, hiszen ő nagyon is tudott arról a bizonyos názáreti férfiről, Jézusról, hanem a megütött ellenséges hangnem. Akiről Annás így beszél, arra nem sok jó vár Jeruzsálemben! Azt a názáretit, aki csodás módon, annyi emberen segített, és a szeretetet hirdeti, kár lenne veszni hagynia! Felkeresi, és figyelmezteti – döntötte el. Egyben közelebbről megismeri.

Erre ez a késői óra a legalkalmasabb – gondolta –, elhagyva azon a nyugati kapun a Templom területét, amelyhez a Kidron mély völgye felett átívelő, a városba vezető híd csatlakozott. Ilyenkor remélhetőleg senki sem fogja meglátni azok közül, akik hozzá hasonlóan tudják, hol lakik az Annás által gyűlölt próféta. Köpenyegét fejére húzva igyekezett az egykori tímár háza felé.

János sietve elpakolta a vacsora maradványait, mert a Mester azt mondta, úgy érzi, vendégük jön. S valóban, alig végzett munkájával, valaki megzörgette odakint a kaput. Jézus bólintására beengedte a látogatót. Hát így ér véget kihasználatlanul a kivételes helyzete – tessékelte be bosszúsan a látásból ismert Nikodémust, aki mély meghajlással köszöntötte Krisztust.

  – Rabbi, a nagy Szanhedrin üléséről jövök. Annak tekintélyes tagja, Annás főpap, el akar téged fogatni! — mondta izgatottan. – Kérlek ezért, rögtön hagyd el Jeruzsálemet! Azok érdekében is, akik csak benned bízhatnak. Hiszen sokan tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbevittél, ha nincs vele az Isten.  Mielőtt távozol – folytatta – könyörgöm, áruld el nekem még, hogy én, aki az Írás tanulmányozásával, tanításával, betartatásával töltöttem életem, miként nyerhetem el biztosan az örök életet?

– Bizony, bizony mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát – válaszolta Jézus, átható tekintetet vetve vendégére.

Nikodémus felkiáltott: – Miként születhetik valaki, amikor már öreg?! Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?

– Bizony, mondom neked: aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek – felelte Krisztus. – Ezért mondom: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.

– Hogyan lehetséges ez? – kérdezte összezavarodva a farizeus.

– Izrael tanítója vagy, és nem érted? – csattant fel Jézus. – Ha földi dolgokról beszélek, és azt sem hiszitek, értitek, hogyan fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Ne feledd, amint Mózes felemelte az érckígyót a pusztában, úgy fogják felemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne az el ne vesszen, hanem örökké éljen! Azért küldte Isten a világba, adta oda egyszülött Fiát, hogy üdvösséget szerezzen azoknak, akik hisznek benne, mert akik hisznek benne, nem esnek ítélet alá.

Nikodémus mélyen meghajolt, motyogott valamit az elszaladt időről, és háborgó lélekkel távozott. Újjászületni? A keresztelkedésre gondolhat a rabbi? Víz még csak akad hozzá, de a Lélek, ahhoz miként juthat ő? Zavaros beszéd, jobb, ha a továbbiakban távol tartja magát a názáretitől. Ezzel az elhatározással lépett ki a kapun.

– Láttál, hallottál mindent? – fordult Jézus Jánoshoz. – Jegyezd fel, add tovább a többieknek! Ezt, és majd mindazt, amit tanítványomként tapasztalsz, mert alkalmas vagy a mellettem való tanúskodásra. Mire szükséges lesz, érteni is fogod, amit a nevemben hirdetsz.

Hegyi Ferenc

2022-01-27