JEL újság

Néha

Bíró József2024.11.14

már
nem is hallja
pedig
szinte semmi sem
szabályosabb:
angyalszárny suhog

 


Isten adománya

:
ima
:
szó nélküli
:
a szív
szemének
minden álom
‘hívás

 


Janna

lehúzott redőnyén át
zsilett – vékony
hajszálnyi hézagokon
fénypászmák szüremlenek szobájába
-  (  belátható – esélytelensége
kevéssé
emészti  )  -
sötétségbe süllyed
már minden
:
fenőszíj – csapás
kiforrott – nyoma homlokán
-  (  pálcák számtalan – sora is
derékba – tört  már  )  -
látszat – diadalra
méltó – szóra  sem 
futotta
hitvány sors jutott
nincs mit megköszönnie
:
-  (  virágzó – tavaszból
rekkenő – szeszélyes – nyárba
dallamtalan

dér – ütötte – őszből
esőáztatta – télbe  )  -
hamva – sincs – idő – parázslik majd
föld – fekete – ajkán
mire  kimondható lesz
ami túlnanról kimondhatatlan
:
bensőséges békesség

sebezhetetlen újhodás

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Látó szemek, halló fülek

Jézus korában is voltak olyan emberek, amilyenek ma is vannak: „látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.” Elvakítja őket saját fontosságuk, saját érdekük, saját személyük. Kettős világban élnek: önmaguk zárt világa az ellenséges külvilággal áll szemben.

Szavaid...

Szavaid verik még szívem ütemét,
de nélküled már nehezebben élek –
Feleslegesek a képek, az esték,
az alvás adta bódulatok…
Így múlik el az élet.

A vers, ha megérint

Schneider Lipót a történelmi hagyományokat ápoló Sopronban él, ahol a pattogó rügyek zenéjében, pezsgő pázsitban, zsendülő lombban kifejeződik, hogy áttör a téli éj sötétjén az élet.
2016–2026 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!