Naplójegyzetek Esztergom orosz megszállásának idejéből

Szivós Donát, akinek a nevét mostanában hosszú í-vel is írják, 1898. január 6-án Kiskeszthelyen született és 1973. június 28-án halt meg Pannonhalmán. 1922-ben szentelték pappá, ami után Komáromban kezdte meg tanári működését. Latin–görög szakos bölcsészdoktori diplomát szerzett. Doktori értekezését az 1925/1926-os tanévben Szegeden védte meg. 1925-től főiskolai tanár Pannonhalmán, majd 1929-től Budapesten a bencés gimnáziumban tanít. 1944–1946 között házfőnök, igazgató, valamint gimnáziumi tanár Esztergomban. Onnan Budapestre került, ahol 1948–1951 között kisegítő lelkész a Józsefvárosi plébánián. 1951-ben nyugállományba vonul, 1952-től Pannonhalmán él.

Naplóját esztergomi házfőnöksége idején írta négy füzetbe, amelyeket a Pannonhalmi Főapátság Könyvtára őriz, az ő hagyatékában (Jelzete: BK 734/V). Tollal írt, a negyedik füzet nagy részét üresen hagyta. 1944-ben, amikor a házfőnökséget átvette 15 bencés élt az esztergomi házban. A létszám idővel változott a főapát által foganatosított helyezések következtében. Somorjai Ádám a naplóban megemlített bencések rövid életrajzát közli a kötetben (139–147. oldalak), illetve részletesen felsorolja Szivós Donát irodalmi működését is (10–11. oldalak). A szöveget a kötet végén 13 kép illusztrálja.

Szivós Donát naplójában Esztergom város szovjet megszállásának idejéről ír. A bencés ház és a gimnázium, amelyeknek fényképe a kötet végén látható, a város közepén, így a városi események központjában volt. A rendkívül élvezetes olvasmányból, amely az eseményeket naprakészen közli, három témát emelek ki.

Szivós Donát házfőnök fő feladata azt volt, hogy gondoskodjon a házban élő bencések mindennapi betevőjéről. Így ír a helyzetről: „A városnak nincs élelme. Nem vetettek. Földmunkát nem végeztek. Mi lesz?” (1945. március 21.) A háznak voltak tartalékai, amiről azonban pár nappal később ezt írta: „ebéd alatt feltörik a házipince vasajtaját. Viszik a bort és az ott pácolódó nagy mennyiségű húsunkat, amely a ház élelmezését szolgálta” (1945. március 25.). Az ún. „felszabadítókról” van szó. A helyzet napról napra rosszabb lett: „Már kétszer (ti. egy héten) csak úgy ehetünk húsfélét, hogy Medárd a sajátjából hozott le hatunk számára egy 20–25 dekás konzervet” (1945. április 19.). Végül arra kényszerült, hogy segítséget kérjen: „Este személyes postával küldtem levelet a főapát úrnak élelemért” (1945. május 5.).

Az alig tizenhat hónapot megörökítő napló olyan időszakban készült, amikor jelentős változás történt az esztergomi főegyházmegye és az egész magyar egyház életében: 1945 májusában meghalt Serédi Jusztinián bencés bíboros, hercegprímás, és pár hónappal később XII. Pius pápa kinevezte utódját, Mindszenty Józsefet. Figyelemre méltóak a napló bejegyzései az új főpásztor személyéről, működésének első hónapjairól, a vele való személyes találkozásról: „Hétfőn megjelent az új hercegprímás kinevezése: Mindszenty József volt veszprémi püspök a prímás. Azt hallottam, nagyon elvhű, nagyon kemény és erőszakos ember, a papjai nem szerették” (1945. szeptember 9.). Jelen volt a beiktatásán, amelyről így ír: „De. 11-kor mise. … Du. ½ 2 -ig tartott a …  A fogadáson bennünket, szerzeteseket észre sem vett” (1945. október 7.). Három hónap múlva találkozott vele személyesen: „Ma délelőtt a hercegprímás úrnál voltam. Letérdeltem előtte, (Serédi nem engedte!) Feltűnően nyújtja csókra a gyűrűjét. … A prímás is elismeri és tapasztalja, hogy Esztergom hideg város és összehasonlítja Zalaegerszeggel” (1946. január 19.). Az új hercegprímás első esztergomi intézkedéseit nem fogadták kedvezően: „Délelőtt megjelent nálam a belvárosi templom plébánosa, és elmondta, hogy a prímás inkognitóban végiglátogatta a templomokat, és nagyon nem tetszett neki, hogy a belvárosi templom hivatalos ünnepi nagymiséjén talán, ha 25-en lehettek. Ezért a bencés gimnáziumot be akarja kényszeríteni a belvárosi templom plébániai nagymiséjére. … Én se rajongok a tervért …. A főapát úr nem mer ellene tenni a prímásnak. A rendtársak morognak és harcolnak a prímás ellen. … a belvárosi plébános mondta – nem lehet ellentmondani, még akkor se, ha elhamarkodott, tradíciókat felrúgó, sok érdeket sértő intézkedésről van szó” (1946. február 4.). A napló Mindszenty azon kezdeményezését is megörökítette, amellyel a bencés rend működésének szeretett volna újabb lehetőséget biztosítani: „Délelőtt fent voltam az aulában … A prímás renováltatnia akarja a Ferenc József úton levő prímási házat, hogy ott szeptemberben megnyílhasson az internátus. A prímás az internátus vezetését a bencésekre akarja bízni” (1946. április 7.)

Szivós Donát éleslátással és nyíltan ír az orosz megszállás következményeiről, elsősorban a kommunisták szervezkedéséről már 1945. március végén, amikor a háború még be se fejeződött: „Ma reggeltől 3 m-es vörös zászló leng a megyeházán. Ma érkeztek meg Pestről a Magyar Kommunista Párt szervezőbizottságának tagjai (1945. március 26.). Emlékezetes volt neki a háború utolsó napja, amikor ezt jegyezte fel: „a Magyar Kommunista Párt két megbízottja ma elvitte a gimnázium fúvószenekarának réztrombitáit” (1945. április 4.). Az események egyre világosabbá tették előtte, hogy mi lesz a helyzet a háború után: „Egy szaléziánus volt itt Nyergesről. Ő mondta: A bajóti magyar kommunisták megjelentek Nyergesen a székházban és elvitték a zsírt, lisztet ezzel a megokolással: Minek a papoknak zsír, liszt. Szóval ők így képzelik el a demokráciát” (1946. április 16.). Bencés rendtársaitól kapott információk támasztották alá a személyes tapasztalatot: „Az oroszok négy magyar kommunistát küldtek Magyarországra, hogy olyan erőssé tegye a kommunista pártot, hogy átvegye a hatalmat” és „1.) Magyarország a Szovjet tagállam legyen, … 3.) Az iskolák államosítása, 4.) A vallástan kitétele az iskolából … stb. Szép kilátások! (1945. április 29.). A helyzetet így összegezte olvasva és értelmezve a jeleket, amelyeket látott: „Szóval itt a béke. És kérdések tódulnak fel bennem: Lesz-e hely Krisztusnak a békében? Taníthatnak a szerzetestanárok a béke iskolájában? …. Mi a bűnünk? Csak az, hogy nem vagyunk a kommunista párt tagjai? A birtokunkat elvették” (1945. május 8.). Az orosz megszállást követő hatalom taktikájáról egy évvel később ezt írta: „Szóval koncentrikus a támadás! Sajtó, párt, megfélemlítés!” (1946. május 31.)

Szivós Donát már 1946-ban világosan látta mindazt, ami a rövid koalíciós évek után következett. Felmerül a napló olvasójában a kérdés, hogy a felelős egyházi vezetők, mennyire látták ezt így előre? A gimnáziumban újrainduló tanítással kapcsolatban is megfogalmazta, hogy változásra lenne szükség a bencés rend részéről, és nyíltan kritikával illette rendtársainak magatartását. A nehézségek ellenére pozitívan látta a helyzetet: „És mégis remélek: Élni fog, talán egészségesen megújulva, a Rendünk!”

A napló, bár csak pár hónap eseményét örökíti meg, igen értékes történeti forrás és korrajz. Köszönet Somorjai Ádámnak, aki ezt szakszerűen, jegyzetekkel ellátva tette közzé, amihez két észrevételt füzünk: Szivós Donát irodalmi működésének felsorolásakor az Új Emberben álnéven megjelent cikkének dátumát pontosan meg lehetett volna adni (11. oldal), és érdemes lett volna jegyzetet írni a naplóban többször szereplő két cserkész vezetőről, Jánosi Sándorról és Faerber Józsefről. Somorjai Ádám gondos munkával rendkívül érdekes, élvezetes és tanulságos olvasmányt adott a kezünkbe, amelyet jó szívvel ajánlok a közelmúlt történelme iránt érdeklődőknek.

Szívós Donát bencés házfőnök naplóját rendtársa, Somorjai Ádám tette közzé a közelmúltban a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösségének (METEM) és a Historia Ecclesiatica Hungarica Alapítvány kiadásában. A napló a Jeles bencés tanáraink sorozat 2. kötete. Az első kötet 2011-ben jelent meg Jávor Egon emlékezete címmel.

Szivós Donát esztergomi bencés házfőnök és igazgató naplója, 1945. március 21. – 1946. június 29. A bevezetőt írta és a szöveget gondozta Somorjai Ádám OSB, Budapest, METEM 2024, 168 oldal.

A szerző katolikus pap, Pátyon kisegítő lelkész