Mit tegyek?

„Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat. Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok! A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. Ők pedig még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.” (Mk 10,17-27)

Kedves keresztény Olvasó!

A keresztyén vallás minden emberre igényt tart. Jézus tanítása minden ember számára a boldogság és beteljesült élet útja. Ezért adta tanítványainak a megbízatást: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet…!” A keresztény vallás tartalma és lényege tehát a jézusi életfelfogás és jézusi viselkedés, a jézusi igazság, amihez kívülről (felülről) az erőt a Szentlelket ígéri és Isten adja. A keresztény vallás külsőségei, rituális szokásai, az „egyházi felépítmény” nem a kereszténység lényege. Nem azt akarja Jézus, hogy ebbe a „felépítménybe” betagolódjon minden ember, és minden ember átvegye a keresztény külsőségeket és formákat! A „felépítmény”, vagyis az egyházi szervezet, egyházi hierarchia és az egyházi szokások, istentiszteleti rendek, keresztény lelkiségi irányzatok mind a jézusi igazság megélésének segítői és hordozói – amint nem azok, nyomban lényegtelenek, és lényegében keresztényietlenek, tehát igeellenesek! 

A keresztény misszió tehát nem az időhöz és helyhez kötődő, adott történelmi és nemzeti körülmények között kialakult kereszténység terjesztése. Az üdvösség útjának tanítása a misszió. A keresztény misszió legfontosabb feladata, hogy választ adjon az anyagi mulandóságtól megrémült embernek életkérdésére: Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? (Mit tegyek, hogy boldog és beteljesült életem legyen?) Ez a kérdés mindenkit érint, ez a kérdés mindenkiben felmerül. A gyakran tartalmukat vesztett egyházi szokások, a mai ember számára idegen istentiszteleti rendek és önmagát lejáratott egyházi szervezet érdektelen, sőt taszító a legtöbb ember számára. Jogosan és helyesen érzik, hogy nem ez a kereszténység. De a kereszténység lényege, vagyis az örök élet, a jézusi igazság, a boldogság és beteljesült élet az ő legfőbb vágyuk is. 

A gazdag ifjú a mai ember. Ilyen gazdagságban még sose élt az ember, mint manapság. És ma sokan érzik azt az ürességet, amit a gazdag ifjú érzett: a gazdagság nem ad tartalmat és értelmet az életnek. A gazdagság és jólét nem segít a teljességhez és boldogsághoz. Mit tegyünk tehát? Ma éppoly gyötrő kérdése ez az embernek, mint régen. Jézus válasza erre a kérdésre ma éppoly érvényes, mint régen. A keresztény misszió ennek a válasznak a hirdetését és tanítását jelenti. A jézusi válasz tehát így hangzik:

„Senki sem jó az egy Istenen kívül.” Nem a formák, külsőségek, egyházi szervezeteket képviselő papok vagy tanítók a jók és fontosak. Amint a „mesterek” (lelkészek, papok, guruk, tanítók, gyógyítók…) nyűgöznek le, ejtenek rabul, csorbát szenved az igazság.

A beteljesült, boldog élet, az örök élet tartalma az egy Isten.

Még Jézus is elutasítja a mesterbe, vagyis külsőségekbe, az igazság hordozójába kapaszkodni akaró vágyat. Az igazságba, Istenbe kell kapaszkodni. A tartalom tart meg és majd formát teremt magának, a forma megtartása kevés. 

„Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj…!” Ne légy önző, ne akarj mások kárára boldogulni! Úgy tégy másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled tegyenek! Szeresd még az ellenségedet is! Légy szelíd és irgalmas, megértő és megbocsátó.

Az élet nem verseny, nem mindenki harca mindenki ellen!

Az élet közösen beteljesült élet, legyőzve mindenkit nem lehet boldognak lenni. Minél többet szereztél meg csak magadnak, minél többet vettél el másoktól, annál magányosabb vagy és annál boldogtalanabb. Sok vallás hirdeti ezt az életfelfogást, nem csak Jézus. Más vallásokban is van jézusi tartalom.

„Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, oszd szét…!” Ezt az igazán fontos és a beteljesült és boldog élet szempontjából elhagyhatatlan jézusi életfeladatot alig hirdeti és tanítja az egyház. Egyrészt nem taníthatja ezt hitelesen, mert maga sem éli, másrészt megütközést, megbotránkozást, értetlenséget, elidegenedést vált ki vele. Pedig egyértelműen beszél itt Jézus arról, hogy az örök életben, a boldogságban és a beteljesülésben való részesedést gátolja a gazdagság: az anyagiak fogva tartanak. Természetes, testi létünkkel együttjáró igyekezetünk, hogy anyagilag gazdagodunk, és így fenntartjuk testi életünket. De a testi élet mulandó, és az örök életre készülünk. Egyszer elválunk e testtől, az anyagtól és minden anyagiaktól. Életfeladatunk ennek az elválásnak előkészítése, elfogadása és gyakorlása.

Az örök életre szabaddá kell tennünk magunkat.

A jézusi tanítás szerint a keresztény életben lelki fogyatékosság az anyagiakhoz való ragaszkodás. Feladatunk az önkéntes elengedés, lemondás, szétosztás, odaadás. Hányan vannak a szűkebb családunkban is, akik vén fejjel még mindig gyűjtenek, építkeznek, új autót vesznek, és 30 év után megtérülő beruházásba fognak! Egyre jobban kapaszkodnak az anyagba, amit pedig szükségszerűen itt kell hagyniuk. Életvitelükkel rettegve tagadják az elmúlást, egyre inkább foglyai az anyagnak, és ezzel bizonyítják, hogy Jézus tanítását nem tanulták meg, a gazdag ifjúhoz hasonlóan elborult arccal, szomorúan távoznak…, és úgy gondolnak a nagy elválásra, a végső búcsúra, mint veszteségre. 

A meghalás hitünk szerint ajtó az örök életre, ahova Jézust követve lépünk be. „Oszd szét, amid van…, azután jöjj, és kövess engem!” Jézust követni csak anyagi terhek nélkül lehet. Boldog, aki még életében elengedi ezt a világot, szétosztja, amije van, önmagát is, és szabadon, könnyű szívvel és a nagy indulásra készen Jézus tanítása szerint él. (Érdemes elolvasni: Áprily Lajos – A csavargó a halálra gondol című versét.)

Még ezt az anyagiaktól elszakadó, önmagát szétosztó életet is hirdetik más vallások. Azt azonban csak a keresztény hit hirdeti, hogy

mindehhez erőt és bölcsességet kívülről kapunk, Jézustól magától.

Ez a Szentlélektől vezetett boldog, félelmet nem ismerő, beteljesült élet. Ámen. 

Imádkozzunk! 

Jézusunk! Vezess minket tanításod szerint az életen át! Adj erőt és bölcsességet ahhoz, hogy szétosszunk, lemondjunk, odaadjunk, megszabaduljunk, és így életünk tartalma egyre inkább a te megkönnyebbült követésed legyen az örök élet felé. „Ha menni kell, vállamról rongy-ruhámat / egy rándítással elhullathatom, / saruim szíja sem marad velem. / Uram, utálni nem tudom világod, /de indulhatok, amikor kívánod, / igéd szerint: egészen meztelen.” (a fenti versből) Ámen.