Karácsonyi Mária és Márta

Jó testvérek voltak, gyerekkorukban vesztek össze utoljára, mosolyszünetet se tartottak, pedig ahogy ez testvéreknél lenni szokott, nagyon különbözők voltak. Mária egyszerű, csendes, inkább befelé forduló teremtés, nem szerette a nagy felhajtást, a csillogást. Számára minden ünnep, így a karácsony is az elmélyülésről, a meghitt és csendes családi együttlétről szólt. 

Már régen hadat üzent ama elterjedt népszokásnak, mely a drága és kötelező ajándékozást, az ínycsiklandó fogásokból álló lakomát és a zajos rokonlátogatást tartotta prioritásnak a karácsonyi ünnepek alatt. Adventben igyekezett, ha csak kis időre is belépni a „belső szobába”, a csend világába, ahol „nagytakarítás” közben az Örökkévalóval és a saját lelkével is találkozhatott. Nehéz dolga volt, mert miközben egyre jobban törekedett a csendre, egyre zajosabb lett körülötte a világ, egyre nagyobb lett a sürgés-forgás, a harsogó reklámok által ösztökélt karácsonyi láz. Nem sikerült neki igazán elcsendesedni, ha nem is kívül, de belül hallotta a zakatolást, mintha egy robogó vonaton utazott volna, ami sehogy se akart vele megállni. Rövidke imákkal, kurta kis fohászokkal készült a nagy eseményre, az Úr érkezésére, mert a család, a mindennapi munka, az élet dolgai alig hagytak időt arra, hogy szerzetesi magányba vonuljon csak egy kis időre is. 

A divatot nem követte és a testvérét se értette, aki karácsonyi lázban égve, éjt nappallá téve készült az ünnepre. Igaz, hogy Márta más volt, mint Mária, folyton nyüzsgő, zsizsegő teremtés, ars poetikája a forma dat esse rei igazsága volt, miszerint a forma adja a dolog lényegét. Ezért aztán buzgón, igazi kifinomult ízléssel díszítette az otthonát, a kertjét, a körülötte lévő mikrovilágot, szüntelenül azon fáradozva, hogy minél szebb és élhetőbb környezetet varázsoljon maga köré. Természetesen ez rengeteg munkával járt, miként a karácsonyi készülődés is, mely Márta számára ugyancsak a díszítés, a fölhalmozott karácsonyi díszek és egyéb gyönyörűségek seregszemléje volt. 

Előkerültek a szebbnél szebb színekben pompázó, kisebbre, nagyobbra, olykor óriásira nőtt gömbök, aprócska hintalovak, kis és nagy porcelán angyalok, mikulások, templomocskák, házikók, korcsolyázó, szánkázó gyerekek, diótörők, királyok és katonák, és ki tudja még mi minden, melyek mind-mind a karácsony meghitt szépségét igyekeztek fokozni, létezésükkel még gyönyörűbbé tenni. Mártának adventben nem kevés idő alatt, kitartó munkával és férji segítséggel sikerült díszbe öltöztetnie az otthonát, így már csak a nagybevásárlás, az ajándékozás, a sütés-főzés és a vendégség lebonyolításának gondja maradt hátra. Ünnepi munkálatai sokszor az éjszakába nyúltak, de másnap korán kellett kelnie, várta őt a munka világa, így aztán halálosan kimerült, mire végre elérkezett az ünnep ideje. Ilyenkor irigykedve gondolt Máriára, hogy milyen jó neki, bezzeg ő nem töri magát ennyire, nem öltözteti tetőtől talpig díszbe a lakását, beéri jóval kevesebbel is, egy kis karácsonyfával, néhány apró dísszel, szaloncukorral, egyszerű étkekkel, kevéske ajándékkal, így aztán el se fárad. 

Szokás szerint összekuporodva leül, olyan, mintha az Isten lábához ülne, szórakozottan hallgat, néha elmosolyodik, a Mennyből az angyalt dúdolgatja, régi karácsonyokra emlékezik, meg az unokákkal játszik. Könnyű neki, nem fárad el úgy, mint én, nem alszik el percenként a templomban és nem várja, hogy mielőbb véget érjen a karácsony, neki valóban ünnep az ünnep. Lehet, hogy mégis neki van igaza, az egyetlennél még a sok is kevesebb? 

Mária meg így morfondírozott magában miközben a testvérére gondolt: Márta szokása szerint biztosan megint halálra dolgozta magát, úgy földíszítette a házát, hogy egy tenyérnyi hely sem maradt karácsonyi dísz nélkül, persze jól elfáradt és alig várja, hogy vége legyen a karácsonynak. Igaz, hogy náluk ilyenkor minden olyan fényes, ünnepélyes, nálunk meg minden szürke, mint a hétköznapok, amik csak úgy eltelnek rajtunk, szinte észre se vesszük őket. Én nem tudom olyan széppé és fényessé varázsolni az ünnepet, mint ő, ezért irigylem is Mártát, az ő otthonuk olyan, mint egy múzeum, tele van mindenféle kinccsel, vázákkal, festményekkel, egyebekkel, nálunk meg alig van valami a bútorokon kívül. Nála ilyenkor karácsonykor fényárban úszik minden, nálunk csak egy-két mécses pislog itt-ott és néhány égő hunyorog a karácsonyfán. A gyerekeknek is jobban tetszik az a színes világ, a sok csecsebecse, minálunk csak kiskarácsony van, őnáluk meg nagykarácsony. Lehet, hogy neki van igaza mégis, hogy az egyszerű kiskarácsonynál mégiscsak jobb a fényes nagykarácsony. 

Mária ilyenkor egy kicsit elbizonytalanodott és arra gondolt, hogy neki is olyannak kellene lennie, mint Mártának, miközben Márta meg Máriára szeretett volna hasonlítani inkább. Olyan jó testvérek voltak, hogy nem volt titkuk egymás előtt, így töredelmesen bevallották egymásnak, hogy mennyire szeretnének olyanok lenni, mint a másik. Elcsodálkoztak, amikor megtudták, hogy a Bibliában is van két testvér, Jézus barátjának, Lázárnak a nővérei, akiket ugyancsak Máriának és Mártának hívnak. 
Amikor Jézus meglátogatta őket, Márta mindent megtett, a lelkét is kitette azért, hogy Jézus otthon érezze magát náluk, míg Mária leült Jézus lábához és hallgatta őt. Márta annyira fölháborodott ezen, hogy szóvá tette, mondván: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban?” Jézus azonban így válaszolt neki: „Márta, Márta nagyon igyekvő vagy, de Mária a jobbik részt választotta, amit nem vehetnek el tőle soha”(Lk 10,38-42). 

Miközben Mária és Márta történetét együtt elolvasták, mindketten magukra ismertek, megértették, hogy alapjában véve nem rajtuk múlik a karácsony, nekik csak szalmát kell szórni a jászolba, miként József és Mária tették Betlehemben, abban a bizonyos barlangistállóban, a többit pedig rábízták a Mindenhatóra, aki egy csodálatos Gyermekkel ajándékozta meg őket. Mária és Márta megértették, hogy nem kell mindig tenni, sokszor elég csak lenni. Isten közelében a túlzott aktivitás többet árt, mint használ. Lehet, hogy Mária ezután egy kicsivel több szalmát is szórhat a jászolba, de Mártának meg jóval kevesebbet kell szórnia ahhoz, hogy igazi karácsonya legyen.