Kötelék

Ha ezt a szót hallom, elsőnek a pozitív jelentése ugrik be. Nem a gúzsba kötés, hanem az egyént mint önálló entitást megerősítő valami, ami a teljes egyéni szabadságot jórészt megtartva tesz védettebbé, sőt társsá, és éppen ezért egyben felelőssé is.

A száraz meghatározás szerint erős fonat, melyet tárgyak, élőlények rögzítésére használnak. Átvitt értelemben kapcsolat két ember, vagy akár a társadalom tagjai között. A két ember közötti lehet vérségi (rokoni), társadalmi vagy lelki összeköttetés. A házasság például utóbbi kettőnek egyben felel meg, hiszen a gyengéd szerelmi (lelki, majd testi) kapcsolat a kimondott igenekkel társadalmi tényezővé is válik. De épp ilyen fontos a nemzetek, népek, országok, állományok (pl. cégek, katonaság) közötti kötelék is. Sőt hajók, repülők is haladhatnak védelmet jelentő alakzatban, vagyis kötelékben.

Most azonban a házasság hete kapcsán ejtsünk néhány szót erről a nagyszerű „intézményről”, hiszen Bálint-nap környékén világszerte a házasság és a család fontosságáról van szó ilyenkor. Magyarországon huszonhat éve ünneplik meg keresztény egyházak és civil szervezetek összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével. Nekünk, hívő embereknek „a házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül.”  (hazassaghete.hu) Igen, nem tökéletes társon. Mint ahogy mi sem vagyunk messze tökéletesek. És éppen ettől gyönyörű és mélységesen emberi az egész. „Egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkötelezi magát, hogy egymás bátorítására, segítésére és védelmére törekszik egész életében. Ilyen módon a házasság felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösséget jelent számukra, és áldásul szolgál életük minden más területén is.” (hazassaghete.hu) 

Ha belegondolunk, saját életünkben egy szépséges folyamatot idézhetünk fel attól a kis érzelmi csírától kezdve, amikor először döbbenünk rá, hogy az a lány (lányok esetében az a fiú), akit talán eddig már számtalanszor láttunk – vagy éppen csak akkor pillantunk meg először –, valami mást, valami varázslatosat jelent számunkra. Aztán ebből a magocskából bimbózik ki a szerelem csodálatos virága, amikor úgy érezzük, hogy minden a nagy Ő nélkül töltött pillanat üressé válik. Ezt az űrt tölti be értelemmel és örökkön tartó, s mégis folyamatosan átalakuló, érő, emberesedő érzelmekkel a házasság, a kimondott két igen, az egy egész életre szóló társ megtalálásának és el nem engedésének grandiózus élménye, mely a holtomiglan-holtodiglan tartó érzés selyemszálaiból fonatott eltéphetetlen isteni kötelék.