hisz látod annyi mindent elpróbálnak
szerepek karcolták
végig az elígérkezőt
és neszekre éhező liturgikus
a holdas felkérést tagadó
érvelésen árnyalat
e korszenvedélyek barázdálták
a távolodást
barázdálják mert minden
alkony lányos szöktető
egy gond mely rajtad utazóan
könyörül
ilyenkor eloldoznak
megvárják a passió
fordulatait
utólag ez így szép és gyöngéd
dramaturgia
utólag így a betűk is úgy
állnak össze mondatok szerint
hogy minden kívánság az emlékezet
italába rejtjelező
vannak légies közös történetek
mint elvarázsolt pihenő időn
a vakság legféltettebb dolgai
hol felfedezett az igazodás
és sorsot vetettek ruhánkra már
de jól van ez
csak állsz és várlak és a szeretet itt talál
ahogy harmat a fénytöréseket
és azt a feleletet e nevenincs
válaszok közelében

Beszéd

ez hát az alkalmak kivárt beszéde most
az elkésett a megajánlott és a jól van
csend igen
a visszaszépülők és kedvedért
alkonyra hulltak
az így már előhívható didergő
emberi
hisz kiárad a várt
orcák belső titkai mérnek
és nincsen súlyosabb
ez a felismert zuhanás
itt áldott amit kitakart
és jön és átjár rajtad az ígért

Járkálsz

oltalmat vágyón nézd a hangokat
intelmekért cserélt parázs vagy
és a táltosok kantárja rajtad
út
az árterekben próbákkal
diskurzusig
és arcod elszökött
a visszaköltözése
impulzus ha fátumot
remélsz
a csírák elfedik a szánandó
időt
anarchiánk az eksztázis
barátja
él bennünk az a fa
a mustármagok égi fénye
van és létbe szédült
alkonynál kíváncsian
a vesztes árny csodálkozássá
nehezül
és minden érintéssel
járkálsz a vízen
és megszólított ez a távol közelében
előtted láthatár
és hozzád fért a szélhárfák
üzenete