találjon rám irgalmad uram 
árva vagyok engedd magadhoz
a gyermekedet engedd érteni
a példabeszédeket

engedd uram földi utadat járni
ne a birodalmakét az üldözőkét
vezess a damaszkuszi útra
add vissza gyermeki látásomat

uram te aki mindennap közénk ülsz
ne engedd kialudni lámpásomat
nélküled árva vagyok árva
engedd magadhoz gyermekedet

az idő fölött

a képernyőn homályos szentély
még nem gyúltak ki a találkozás
örvendő fényei az ostya és a bor
a termett valóságában várja az ünnepet

hogy asztalához mint a tizenkettő
leüljenek várja az úr is
megosztja a titkokat értetlenek
ne maradjunk se megváltatlanok

hordozta a keresztet hordozza
ma is az egyes emberekét
az idő mely múlik a miénk

leszáll mégis hozzánk ahogy
kétezer éve beöltözik ostya-fehérbe
és vár hogy megnyíljon az egyes lélek

mindennapok áldott mindennapok

csütörtök volt csütörtök este
az úr felfedte előttünk titkát
a kenyeret megtörte teste megtöretett
a bor és víz szent vére oldalából

járuljunk asztalához ne kopjon tanítása
járuljuk asztalához tisztuljunk meg a hitben
imádkozzunk és áldjuk az élő istent
fogadjuk az áldást gyógyító ajándékát

őrizd meg őrizzük fehér ruhánkat
szabadíts meg a gonosztól bajtól
ne vígy minket kísértésbe
őrizd meg őrizzük fehér ruhánkat