Föld lelke ég lelke életvirág
hajnalban nyíló orgonaág
tavaszi kertben csillagbokor
ágadon ring száz csillagcsokor

te vagy akire mindig vágytam
akire virágok között vártam
aki nem fürdik soha sárban 
akit ma reggel nyílni láttam

Megszülettél

Gyökerek, ágak, sejtek álma,
orgona fehér szép virága,
világra nyíltál, megszülettél,
ködlétből láthatóvá lettél.

Rejtőztél titkos, bűvös mélyen,
ránk mosolyogsz a tavaszfényben,
bokrokban virágzol, ághegyen,
hogy a bolond föld szebb legyen.

Két orgona

Kaput őriz két orgona,
egyik fehér, másik lila.

Vigyáznak fűre, almafákra,
ház nyugalmára meg egymásra.
Szerelmes gallyak összeérnek,
szívlevél simul szívlevélhez,
bokorág ölel bokorágat,
virággal, illattal eggyé válnak.

Mindkettő mégis önmaga,
egyik fehér, másik lila.

Tavaszi szél vizet áraszt…

Tavaszi szél vizet áraszt virágom, virágom, 
Minket semmi el nem választ virágom, virágom. 

Őrzöm azt a pillanatot virágom, virágom, 
Mikor a sors nékem adott virágom, virágom. 

Ha meghozott, el ne vigyen virágom, virágom, 
Életed az én életem virágom, virágom. 

Ágyad legyen az én ágyam virágom, virágom, 
Arcodban az Istent lássam virágom, virágom. 

Veled alszom, veled kelek virágom, virágom, 
El nem szakít semmi tőled, virágom, virágom. 

Hű leszek a csillagokhoz virágom, virágom, 
Tehozzád és önmagamhoz virágom, virágom.