Az ember életprogramja

„Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz. Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek” (Jak 3,13-18).

Kedves keresztény Olvasó!

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (90. zsoltár, 12). Íme, az ember életprogramja. Aki bölcs szívhez jutott, az nem élt hiába. A békességet sugárzó bölcsességet a világ is értékeli, és a bölcs szívhez jutott ember vonzó kisugárzását mindenki érzi. Mégse tanítják a bölcsességet az iskolában, mégse beszélnek róla (eleget) a családban! Pedig ezért születtünk, ez a „hivatásunk”. A nevelés legfontosabb feladata lenne, hogy a bölcsesség felé vezesse, segítse az anyagi világban tévelygőt. De a bölcsességet nem lehet tanítani, és nem lehet megtanulni. 

Pedig „a bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát…” (Péld 1,20). Itt van körülöttünk, „hiszen benne élünk, mozgunk és vagyunk…” (ApCsel 17,28.); róla beszél az Ige, és az Ige maga a bölcsesség. „Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik” (Péld 2,6). János evangéliumának első mondatai jutnak eszünkbe, amikor ezt olvassuk: „Én, a bölcsesség… szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek. (…) Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben formált engem, kezdetben a föld keletkezése előtt” (Péld 8,12; 17; 22-23). A bölcsesség az Ószövetségben különös fogalom, messze több mint emberi erény: a bölcsesség Isten önkinyilatkoztatása, részesedés az Isten megismerésében. Az Ószövetség egyes könyvei, pl. Jób könyve, a Példabeszédek könyve, a Prédikátor könyve külön műfajt alkotnak, a bölcsességirodalmat.

A legismertebb bölcs a Bibliában Salamon király, akinek bölcsességét messze földön ismerték és dicsérték. Salamon története a bölcsességet illető legfontosabb igazságot hirdeti nekünk:

a bölcsesség felülről kapott ajándék, bölcsnek lenni kegyelmi állapot.

„Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted…” (1Kir 3,11-12). Ezt a kegyelmi állapotot azonban vágyni kell, kérni kell, keresni kell, és mindennél többre tartani kell! Ezt tanítja nekünk Salamon király története. És ez a tapasztalat szólal meg Jakab levelében (1,5): „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” Nincs olyan fizetős kurzus, mentálhigiénés képzés vagy beavatás, ahol bölccsé teszik mások az embert. Mert a bölcsesség

az Istennel való közösség, a bizodalmas hit velejárója

– és így már értjük, miért nem tanulható és megtanítható. 

Hiába van bölcsességirodalom, ennek a „tudományágnak” nincsen tankönyve. Pedig ez a „tudomány” az egyetlen, amit tudni kell az életben; arra születtünk, hogy „tudósai” legyünk. Ennek a „tudománynak” gyakran a legtanulatlanabb emberek a „professzorai”, és a valódi professzorok és doktor doktorok csak csetlő-botló tanoncai. „E világ bölcsessége ugyanis bolondság az Isten előtt” (1Kor 3, 19). Ez az állítás az egyik legfontosabb igazság, amit tudni kell az embernek. Ezt az igazságot lehet tanítani, kell tanítani és meg lehet tanulni. Ez az igazság nem teszi értelmetlenné és értéktelenné a világi, megtanulható tudást és tudományokat, de az életben nekik járó helyre teszi őket. Az e világ bölcsessége ugyanis az életről szóló ismeret és tudás gyönyörűségét adja, de nem ad értelmet az életnek. Felfedi a világi törvényszerűségeket, de nem fedi fel az élet titkát. Felfedi a részleteket, de nem fedi fel az Egészet. Az Egészet lehet ismerni a részek ismerete nélkül is – bármilyen bolondságnak hangzik is ez. „Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket” (1Kor 1,20-21). Az üdvösségre vezető út tehát az Isten szerinti bölcsesség. 

Keresztény meggyőződésünk az, hogy Istennek – a bölcsességirodalom szerint személyes és minden létezőt megelőző (preexistens) – bölcsessége jött el Jézus Krisztusban. Mondhatjuk úgy is, hogy Isten bölcsessége Jézus Krisztusban emberré lett. „Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke” (Ézs 11,2). A Szentlélek pedig a Bölcsesség lelke is, „amelyet (Isten) kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel” (Ef 1,8). Az Ige értelmében bölcsnek lenni, ideális esetben salamoni bölcsességet bírni, annyit jelent, hogy Krisztusban részesedni, vagyis a Szentlélek megajándékozottjának lenni. Egyszóval kereszténynek lenni.

Amikor ezt a kérdést halljuk: „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?”, akkor Jézus hálaadó szava jut eszembe Máté evangéliumából (25-27): „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni.” Sokatmondó és a bölcsesség lényegére világító az ezek után következő hívás (28-30): „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” Jakabnak a kérdésre adott válasza Jézus előbbi hívó szavaira emlékeztet: az bölcs és értelmes, aki szelídséggel cselekszik, akinek nincs a szívében irigység és viszálykodás, hanem megnyugvás; nincs kérkedés és hazugság, hanem béke. 

Az bölcs és értelmes, aki felülről kapta a bölcsességet. Az ilyen embernek a bölcsessége

nem a fejében van, hanem a szívében.

Az ilyen ember tiszta és békeszerető, engedékeny és irgalmas – olyan magasabb tudás birtokában van, ami nem tanítható és nem megtanulható, mégis részesedni lehet benne. Úgy lehet benne részesedni, ha elvesztem magamat, és Jézus hívását követve „a Bölcsesség igájába hajtom a fejemet”. 

Imádkozzunk!

Úr Jézus! Arra a tudásra vágyunk mindnyájan, ami boldogságot ad. Tudjuk, hogy ezt a tudást nem lehet megtanulni, de Te mégis kínálod nekünk. Adj nekünk bátorságot és alázatot, hogy elfogadjuk Tőled ezt a tudást. Adj nekünk tapasztalatokat, amik meggyőznek minket arról, hogy valódi bölcsesség és értelem költözik a szívünkbe, amikor a Te szavadat követjük. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk, hogy ne féljünk sorstól és haláltól, hanem szívünkben békével és bizonyossággal várjuk a beteljesedést! 

Ámen.