Az állhatatosságról

„Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét. És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: »Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.«” (Jel 14,12-13).

Kedves keresztény Olvasó!

A Jelenések könyve arról szól, hogy Krisztus eljövetelével a végső idő kezdődött el: Isten Országa eljött, ugyanakkor a világ egyre gonoszabb és rettenetesebb lesz. A „nagy Babilon”, a „fenevad és képmása” kegyetlenül uralma alá hajtja a népeket („…mily szeszekkel, szédülettel / hajtják a népet ronda táncba /, biz összezúzák, ki nem táncol, / és belerokkan aki járja.” Magyari Lajos: Lázár Mihály üzenete), de a Bárány végül legyőzi a gonoszságot, és aki mellette kitart, az a győzelem, dicsőség részese lesz. A Jelenések könyve üzenetének értelmében ma még közelebb állunk a végkifejlethez, mint a megszólított kisázsiai gyülekezetek: ez a színtere ma a keresztény emberek életének. Lássunk túl tehát életünk nyilvánvaló keretein: csodálatos vidéki környezetünkön vagy a nagyvárosi lét változatos izgalmain, pillanatnyi élethelyzetünk feladatain, személyes problémáinkon, aktuális örömeinken, a télre felkészített kamránkon és mélyhűtőládánkon…! Természetesen ezeket is látnunk kell, de nem felejthetjük, hogy mindezek a tulajdonképpeni fődologhoz, az istentelenné váló világ küszöbön álló pusztulásához képest lényegtelen dolgok.

És nemcsak a Biblia utolsó könyve vetít elénk apokaliptikus képeket a jövőnkről, hanem a tudomány és az emberi előrelátás is: globális felmelegedés, elsivatagosodás, lakott területek víz alá kerülése, az északi sarki jég elolvadása, fajok kihalása, az óceánok szennyeződése, esőerdők eltűnése, az emberiség túlszaporodása, de a társadalmi ellentétek kiéleződése, kultúrák összecsapásának eldurvulása, embercsoportok radikalizálásának (vagyis elvakításának) új lehetőségei, embertömegek globálissá vált manipulálása – ezek már mind a mi jelenünk részei és nem a jövő fenyegető árnya!

„Itt van a helye a szentek állhatatosságának…” 

Ez az a környezet, ez az a helyzet, amiben állhatatosnak kell lenni, és meg kell tartani Isten parancsolatait és Jézus hitét. 

Nem könnyű nem venni részt a ronda táncban, visszautasítani a kínált szeszeket és csábító szédületet, mert úgy keveredünk bele, hogy alig vesszük észre. Alig vesszük észre, hogy olyan dolgokat vetetnek meg velünk, amikre nincs szükségünk, olyan filmeket nézetnek velünk, amik félelmeket és irracionális vágyakat keltenek bennünk: olyan életre vezetnek, ami elszakadt az élet forrásától. Hát „itt van a helye a szentek állhatatosságának…”

Állhatatosnak lenni azt jelenti, hogy ellenállni tudni, nemet mondani tudni. A legtöbben azt hiszik, hogy tudnak nemet mondani. Valójában csak arra tudnak nemet mondani, amihez nincs kedvük, amit nem szeretnek, ami áldozathozatalt kíván tőlük… Ez jellemgyengeség, nem állhatatosság! Állhatatosság az, amikor az ember a saját vágyainak, kényelemszeretetének, hiúságának, kíváncsiságának… tud ellenállni, és önmagának tud nemet mondani. Az állhatatosság sose öncélú ellenállás, mert az makacsság, hanem hűség! A hűség viszony valamihez vagy valakihez, ami fontosabb nekem, mint én önmagamnak. „Ha valaki elveszti életét énértem…”, az hű hozzám. „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!” (Jel 2,10). A hűség örök érték: értelmet ad az életnek. Nekünk, Krisztus-követő embereknek egyetlen feladatunk van az életben: hűnek lenni. „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az…” (Lk 16,10). „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután…” (Mt 25,21). „Aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt 24,13).

A talentumok példázatából az derül ki, hogy nem a hűség eredménye (az elszámolt nyereség) a döntő, hanem a feladathoz és a feladat adójához való hűség. Az eredmény, a siker mindig tőlünk független tényezőkön is múlik. 

Egyedül a hűség függ tőlünk. 

Ez a felismerés megszabadít a világi teljesítménykényszertől! Nem csak akkor van értelme valamit csinálni, ha annak haszna lesz. A magvető oda is vet, ahol „fű se nő”. Az ő feladata nem a termés biztosítása (hisz a növekedést úgyis az Isten adja – 1Kor 3,7), hanem a lelkiismeretes magvetésben megmutatkozó hűség. Ahogyan a magvető sem mondja, úgy te se mondd tehát, hogy nem volt hűséges igyekezetednek semmi értelme! A hűségnek mindig van értelme! Sőt, csak a hűségnek van értelme, mert a hűség megtart. Isten csak ennyit vár el tőlünk. Ebben támogat is minket, Szentlelkével erőt ad az önmagunk elleni harcban – de azt Jézus sehol nem ígéri, hogy világi szemmel nézve eredményes lesz az életünk.

A végső időkben, ebben a mi mai világunkban nem az önmagunkkal is szembeszálló kitartás az elfogadott érték, hanem a vágyak kiélése, az önmegvalósítás: az áhított cél az irigyelt siker – és így értéktelenné válik a hűség, és ezzel esetlegessé a tartalmas élet. A mai világban a „sikertelen élet” szánalmas, hiábavaló életnek, lúzer-életnek számít. Nem lehet azonban mindenki világi gondolkodás szerint gazdag és kiváló és hangadó, vagyis sikeres. A Szentíráson, az Élet Szaván keresztül mondja ma Isten Neked, Testvérem, hogy életed a hűségben nyer értelmet és célt, ez boldogít és üdvözít. Nem számít, mire vitted, mid van, meddig jutottál a társadalmi ranglétrán – 

csak az számít, hogy ki vagy. 

Csak az számít, hogy hű voltál-e/vagy-e, mert ez mondja meg, hogy ki vagy. Egy ilyen világban „itt van a helye a szentek állhatatosságának…”

Az elmúlást idéző novemberben figyelmünket a végső dolgokra irányító egyházi év végén „égi hang” szól hozzánk: „Boldogok, akik az Úrban haltak meg…” Boldogok, akik hűen éltek, állhatatosan ragaszkodtak elhivatásukhoz. Nem életük sikerei vagy sikertelenségei, eredménye vagy eredménytelensége fogja őket követni (vagyis az, hogy „mire vitték”), hanem hűségükről tanúskodó cselekedeteik (vagyis az, hogy „kik voltak”). Ez az „égi hang” töltsön el minket megkönnyebbüléssel, nyisson lelki szemeink előtt „tágas teret”, adjon bizonyosságot arról, hogy jó úton haladunk a teljesség felé! Ez az „égi hang” óvjon meg minket a ronda tánctól, amit körülöttünk egyre vadabbul jár a világ, szeszektől és szédülettől, amik hűtlenségre csábítanak bennünket! Ámen!

Imádkozzunk!

Köszönjük Neked, Urunk a biztatást, hogy nem kell lépést tartanunk a világgal, nem kell járjuk a ronda táncot (dance macabre), amit körülöttünk jár a világ. Köszönjük a szabadságot, amit ma adtál nekünk. Hűtlenségeink tudatában kiáltunk most Hozzád: Adj erőt hűnek lenni! Tudjuk, hogy ha mi hűtlenek vagyunk is, Te hű maradsz, mert magadat meg nem tagadhatod. (2Tim 2,13). Ragaszkodunk Hozzád, tarts meg bennünket magad mellett! Ámen.

A szerző evangélikus lelkész