Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki megelégedett a házával, hűséggel kitartott felesége mellett, lemondott az örökség egy jogosan őt illető részéről a testvére javára, áldozatot vállalt a szüleiért és gyermekeit megtartotta szeretetében az Isten országáért, az sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.

Nem a formák, külsőségek, egyházi szervezeteket képviselő papok vagy tanítók a jók és fontosak. Amint a „mesterek” (lelkészek, papok, guruk, tanítók, gyógyítók…) nyűgöznek le, ejtenek rabul, csorbát szenved az igazság.

Aki Jézusban felismerte a Krisztust és életét ez a felismerés megváltoztatta, az Isten gyermeke; Isten gyermekei pedig tartoznak egymást szeretni, mert ez Isten parancsolata, túl azon, hogy ez Isten iránti szeretetükből „magától” is. Szép és logikus gondolatsor. Oh, jaj, de a valóság mennyire különbözik ettől!

Az embernek egyetlen lehetősége van arra, hogy „győztes” legyen az Istennel vívott küzdelemben, ha megadja magát, Istenhez menekül és áldását, kegyelmét kéri.

Ahogyan a Feltámadott a mennyei erőt kilátásba helyezi az alapigében, úgy szeretné ez az elmélkedés a mennyei erővel való élés utáni vágyat felkelteni.

A mai igei töprengés azt kérdezi tőled, keresztény testvérem: Melyik oldalán állsz a sorompónak? A porondon, ahol küzdenek, vagy a nézőtéren pereccel a kezedben?

Az igazi böjt tartalma, hogy gyakoroljuk magunkat a lemondásban, az önmagunknak való ellenállásban, hogy alkalmasak maradjunk a szolgálatra, és ne ébredjen harag a szívünkben, hogy szolgálnunk kell.

Jézus korában is voltak olyan emberek, amilyenek ma is vannak: „látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.” Elvakítja őket saját fontosságuk, saját érdekük, saját személyük. Kettős világban élnek: önmaguk zárt világa az ellenséges külvilággal áll szemben.

Általunk is épül a közösség, mi is része vagyunk a szerkezetnek, amit Jézus Krisztus, mint élő kulcsszereplő tart össze.

Adventben az Urat várjuk. Ugyan advent a karácsonyra készülés időszaka, amit kisböjtnek is neveznek, mai igénk mégis az előttünk álló találkozásra készít fel.

Állhatatosnak lenni azt jelenti, hogy ellenállni tudni, nemet mondani tudni. Állhatatosság az, amikor az ember a saját vágyainak, kényelemszeretetének, hiúságának… tud ellenállni, és önmagának tud nemet mondani. Sose öncélú ellenállás, hanem hűség!

Áldás és átok jellemzően spirituális, vallási fogalmak. A túlvilág életet segítő vagy megrontó, szándékos vagy törvényszerű, de semmiképpen nem véletlenszerű befolyását jelentik.