Amikor az alábbi cikk ötlete felmerült, Ferenc pápa a Szent Márta-házban lábadozott. Eszünkbe sem jutott, hogy mire megjelenik, a konklávéra vár a világ, s az egyház bíborosai – köztük a Fülöp-szigetekiek – a figyelem középpontjába kerülnek.

Észre kell venni azt a nagy kockázatot, amit a pap hivatása gyakorlásakor vállal, hiszen egészen közelről látja mások személyiségét, titkait. Ezért hivatástudata mellett szakmai tudásra is szüksége van

Most, hogy magam is elértem a 65. életévemet, egyre jobban érdekel a körülöttem élő hasonló korúak sorsa, különösen itt, a Fülöp-szigeteken.

Gyermekkoromban a hittanórákon az atya sokszor beszélt a hithirdetőkről, akik elmennek a világ más tájaira, hogy terjedjen a kereszténység. Gyakran elgondolkodtam azon, hogy át lehet-e adni a hitet iskolázatlan embereknek. Ebben játszik szerepet a Biblia és a bibliai apostolkodás.

Ma kétségtelenül sokan költöznek a városokba, de ne felejtsük el, hogy van vidék is. Aki elmegy az ott élő emberekhez, arra fognak hallgatni.

Innen, a Fülöp-szigetekről az orosz–ukrán háború távoli konfliktusnak tűnik, ám közvetlen szomszédunk a fenyegetett Tajvan. A Dél-kínai-tengeren a mi országunkhoz tartozó zátonyokat foglalnak el kínai hajók, és lehalásszák az ottani vizeket. Kell-e ezt tűrni? Nem csorbul-e az igazság, nem az agresszort támogatjuk-e a békével?

A szerzetesi iskola fő vonzereje továbbra is a közösség: az életüket Istennek átadó és a tanítványok iránt odaadó szerzetesek jelenléte.

A szentek nemcsak közbenjáróink, hanem lelki kultúránk országonként változó megjelenítői is. A világon mindenütt elterjedt Katolikus Egyház helyi arcai, így személyes sorsunk képviselői.

Hozzászoktunk, hogy a mai progresszív világban előre, csapásirányban haladunk. Az ellenállás sokszor kevésbé szalonképes. Hiszen ami jó, azt elvileg mindenkinek el kellene fogadni.

Szociológusok szerint a „sztársztorik” túlmutatnak a filmeken és azt tükrözik, hogy a nemiség, a fiatalság, a politika és a divat miképpen formálják mindennapi kultúránkat. Ma már nemcsak filmsztárokról beszélünk, hanem sztárépítészekről, sőt sztárséfekről is. Alberoni találóan állapította meg, hogy a sztárok ugyan nem tartoznak az uralkodó elithez, de hatalmuk van felettünk fellépésük ereje által.