Alaposan megleptek bennünket az utóbbi hónapok természeti csapásai. Először a szeptember 30-i, 6,9-es erősségű földrengés, amely az utóbbi évtizedek legnagyobbja volt. Követték az utórengések, majd november 4-én a tájfun, amely nem a szél erejével, hanem a betörő víz soha nem tapasztalt mennyiségével okozott irtózatos károkat.

A statisztikák szerint a katolikusok aránya 78,8% a Fülöp-szigeteken, a diplomások aránya pedig 13,5%. Egy 2021-es kutatás azt mutatta, hogy a tipikus katolikus templomlátogató 31 éves, házas és diplomás nő.

Az iskolakezdést megelőzően felmerül a kérdés, hová írassuk be gyermekeinket. Keresztény (pályakezdő) pedagógus azon gondolkodik, hol álljon munkába: állami vagy egyházi fenntartású iskolában?

Lányi Béla, a Fülöp-szigeteken dolgozó magyar misszionárius szabadsága idején meglátogatta Hollandiában dolgozó, távol-keleti származású rendtársait, akik a lelki templom építésén fáradozva vallási ébredést tapasztalnak.

Amikor az alábbi cikk ötlete felmerült, Ferenc pápa a Szent Márta-házban lábadozott. Eszünkbe sem jutott, hogy mire megjelenik, a konklávéra vár a világ, s az egyház bíborosai – köztük a Fülöp-szigetekiek – a figyelem középpontjába kerülnek.

Észre kell venni azt a nagy kockázatot, amit a pap hivatása gyakorlásakor vállal, hiszen egészen közelről látja mások személyiségét, titkait. Ezért hivatástudata mellett szakmai tudásra is szüksége van

Most, hogy magam is elértem a 65. életévemet, egyre jobban érdekel a körülöttem élő hasonló korúak sorsa, különösen itt, a Fülöp-szigeteken.

Gyermekkoromban a hittanórákon az atya sokszor beszélt a hithirdetőkről, akik elmennek a világ más tájaira, hogy terjedjen a kereszténység. Gyakran elgondolkodtam azon, hogy át lehet-e adni a hitet iskolázatlan embereknek. Ebben játszik szerepet a Biblia és a bibliai apostolkodás.

Ma kétségtelenül sokan költöznek a városokba, de ne felejtsük el, hogy van vidék is. Aki elmegy az ott élő emberekhez, arra fognak hallgatni.

Innen, a Fülöp-szigetekről az orosz–ukrán háború távoli konfliktusnak tűnik, ám közvetlen szomszédunk a fenyegetett Tajvan. A Dél-kínai-tengeren a mi országunkhoz tartozó zátonyokat foglalnak el kínai hajók, és lehalásszák az ottani vizeket. Kell-e ezt tűrni? Nem csorbul-e az igazság, nem az agresszort támogatjuk-e a békével?