Száll az ének a temetőben. Sírközeli szép ének.
S a kék ég alatt lassan vonulnak a karcsú, fehér felhők.
A hegy felé.
Valaki megérkezett.

Peti

Amikor etetlek, és mélybarna szemeddel rám nézel.
Amikor itatlak, hangos kortyolásod
ébren tartja az emlékeket.
Lelki tisztaságod érinthetetlen.
És elsiratom 42 pelenkás évedet.

Oltalom

„…oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben…”
    (Ézsaiás 25,4)

Igen, ez vagy, Uram! Nekem legalább.
Oly sok mindentől óvtál ellenemre,
mikor nem hallgattam nevedre,
mikor szembeszegültem Veled,
mikor nem értem el kezed.
S akkor is árnyék voltál nekem,
ha hőségtől szenvedtem,
s nem dicsértelek.

Csak ül,

és fekszik.
Dörmicél. Egész nap. Kezében játékbaba.
Mögötte 90 év.
Örömök, fájdalmak.
Özvegylét évtizedei.
Szolgáló múlt.
Szeretni tanított.
Készül a hosszú útra.
Hosszú úttal a háta mögött.
És nincs visszaút.

Bakonyi István költészetét itt mutatjuk be.