JEL újság

A vers, ha megérint

Zsirai László2026.02.09

Életem első vidéki autóútja Budapestről Sopronba vezetett 45 évvel ezelőtt, mindenszentek és halottak napja ünnepén. Jeges-csúszós úton, havazásban, friss jogosítvánnyal nyergeltem meg a Skodát. Az ottani Áfor benzinkútnál kiszolgáló kutas jó tanácsot adott: „Vigyázz az úton, mert ki lassan jár, tovább ér!” Schneider Lipót empatikus készségről tanúskodóan intő szavai máig a fülemben csengenek abból a távoli, fagyos novemberből.

Tudtam, hogy verseket ír, hiszen együtt szerepeltünk a Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiuma verseiből összeállított, Láng vagyok, része a tűznek című irodalmi esten. Máig fel tudom idézni Egy katona naplójából című versének második részét: „Por van meleg van / az emberek / fegyvereket cipelnek / időnként megéheznek / vers költészet / alig hét kilométerre innen / egy könyvesbolt kirakatában.” A kiképzés megpróbáltatásának említése mellett kiderül e versből a líra áhítata.   

A történelmi hagyományokat ápoló Sopronban él, ahol a pattogó rügyek zenéjében, pezsgő pázsitban, zsendülő lombban kifejeződik, hogy áttör a téli éj sötétjén az élet. A városi szépirodalom jó emlékezetű doyenjének imént felidézett gondolatai jelzik, természetes az ihlető közeg, amit Becht Rezső versének, a Soproni tavasznak további szakaszai bizonyítanak: „Varrja a Nap már aranyos tűvel / Selyemkék égen az új, zöld ruhát. / Lepkeszárny lebben és szerelmes szívvel / Rikolt a rigó a kerteken át. // Lázban a hegyek a tavaszi széltől. / Vágyva néz erre egy havas orom. / Holnapra tán már a tavasz tüzétől / Szirmokra bomlik a Várostorony.”

Schneider első versei a két társszerzővel közös, Mozduló repedések című kötetben jelentek meg 1986-ban, mintegy a korábban lapokban, antológiákban, a Magyar Rádió Győri Stúdiójának adásában publikáltak összefoglalásaként. Három esztendő múlva követte az elsőt a második, a Feltételes bölcsességek.  Aztán elhallgatott… Önálló vállalkozó lett, figyelmét a munkára, a családra összpontosította. Évekig ápolta ágyhoz kötött beteg feleségét, akinek eltávozta után − nyugdíjasként, hogy magára maradt lakóházában – kezdett ismét a poézissel foglalkozni. A vers akkor töltheti be hivatását, ha megérint.

Katolikus vallású, többször megvallja verseiben is az Istent. Benne hisz, 77 évesen jövőjét is az Úrnál sejti. Nem bízik a céltalan szavakban. A rövidke versek sugallatának erejét gyakorolja. A sűrítésben rejlik a költészet erkölcsi ereje. 

Schneider Lipót verseit itt olvashatják.

 

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Zöld küszöbön

ős romkert ligetet
átölel egy város
elfoszló dallama
sorsunkkal határos

Pápák, bíborosok, szerzetesek Somorjai Ádám szemével

Kevés magyar embernek adatott meg olyan érdekes karrier a Vatikánban, mint Somorjai Ádám bencés szerzetesnek, történésznek. Életéről, hivatásáról, kihívásairól és örömeiről szóló életinterjúja második kötetét mutatjuk be.

Isten itala

Isten egyik legdrágább ajándéka a mindennapi kenyér, az étel és az ital, amit nap mint nap az asztalunkra helyez. Böjtben ideig-óráig lemondhatunk a kenyérről, de a vízről nem mondhatunk le, mert ha nem iszunk, előbb-utóbb kiszáradunk.
2016–2026 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!