A szent életű orvos

Boldog Batthyány-Strattmann Lászlót már gyermekkorom óta ismerem. Templomunkban egy festmény is található róla, mely előtt többször megálltam és elgondolkodtam. Plébánosunk, Lendvai Zoltán a misekánonban rendszeresen megemlíti őt, az egyházmegye másik boldoggá avatott személyével, Boldog Brenner Jánossal. Mindig is érdekesnek találtam őt. A legtöbb szent, akiket ismerünk és tisztelünk, szegény körülmények között élték mindennapjaikat. Jézus Máté evangéliumában így fogalmaz: „Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába” (Mt 19,23). Én egész biztos vagyok benne, és a boldoggá avatással az egyház is kimondta, hogy neki sikerült, mert ő a nagy vagyont arra használta, hogy a szegényeket, betegeket segíthesse vele.

Dr. Batthyány-Strattmann László 1870 és 1931 között élt. Életének több mint kétharmada a dualizmus korszakában telt. Jó kapcsolatot ápolt a Habsburg családdal, életére nagy hatással volt az osztrák–magyar korszellem. Főnemesi családból származott, hatalmas földbirtokokat és tágas kastélyokat tudhatott magáénak. Annak ellenére, hogy az anyagiak miatt soha nem kellett aggódnia, nem volt felhőtlen, boldog gyermekkora. Családi problémák sújtották. Édesapja elhagyta őt és családját, mert beleszeretett egy nőbe, akit később feleségül is vett. Édesanyját nagyon fiatalon, 12 éves korában szakította el tőle a halál. A fiatal Lászlót többféle dolog érdekelte, nem volt egyértelmű, hogy az orvosi hivatást választja. 

A bécsi egyetemen tanult kémiát, filozófiát, csillagászatot és zenetörténetet. Nagyon jól ját-szott orgonán. Hivatására huszonöt éves korában talált rá, és ugyanebben az időszakban is-merkedett meg későbbi hitvesével, Maria Theresia Coreth grófnővel. Boldog házasságukkal kitűntek kortársaik közül. Valóban szerették egymást, és tizenhárom gyermeküket is szeretetben nevelték fel. 

Batthyány-Strattmann László az orvosi egyetem elvégzése után Köpcsényben alapított kórhá-zat, majd Körmendre költözve kastélyának egyik szárnyát rendezte be a betegek ellátására. Folyamatosan képezte magát. Előbb sebész, majd szemész szakorvos lett. Mélyen vallásos ember volt. Naponta vett részt szentmisén, ahol vagy zenei szolgálattal emelte a liturgia fényét, vagy az oltár körül tevékenykedett. A rózsafüzért is előszeretettel imádkozta. Az Oltáriszentséget is rendszeresen, naponta vette magához. Egyszer ezt mondta: „az áldozás a nap fénypontja”. 

Szegény sorsú és jómódú betegeit egyaránt térítésmentesen gyógyította. A gazdagoktól cserébe annyit kért, hogy segítsék a szegényeket, a szegényektől pedig, hogy imádkozzanak érte. Innen eredeztetik, hogy ő a „szegények orvosa”. Dr. Batthyány mindig nagy szeretettel volt a betegei iránt. Meghallgatta, jobb kedvre derítette őket, imádkozott velük és értük, a lelküket is gyógyította. Ennek kapcsán így nyilatkozott: „aki betegként jön el hozzám, az már a barátom, anélkül, hogy azelőtt láttam volna”.

Batthyány a családi életében is példamutató és tiszteletre méltó. Gyermekei számára olyan nevelést biztosított, melyet kevesen kaptak akkor és kapnak napjainkban. Naponta imádkozott velük a család kápolnájában, megszerettette velük a szentmisét, a szentségimádást és a szent-ségek vételét. A rossz szokásokat is igyekezett kigyomlálni hozzátartozóiból. Ő ugyanis nem szerette a felszínességet. A nővére a következőket írta róla: „Gyűlölte a cél nélküli szalonbeszélgetéseket. Azt mondhatom, hogy soha nem szólt rossz szót másokról, de nem is engedett másokról rosszat szólni. A család berkein belül ezt megtiltotta, vendégségben pedig vagy elhagyta a szobát, vagy úgy irányította a beszélgetést, hogy más téma merüljön fel.” A herceg a következőket írta naplójába: „Igazából minden ember csak annyit ér, amennyit a Jóisten előtt jelent, hiszen azok a tulajdonságok, amelyeket a földön becsülünk az emberekben, mint pl. a törvényességet, az igazságosságot, a felebaráti szeretetet, s minden egyéb fel nem sorolt dolgot, azok Isten szeretetének természetes velejárói.”

Egy súlyos betegség következtében elvesztette legidősebb fiát, Ödönt, aki 21 éves volt. Ebben a megrendítő időszakban is megmaradt a hitben. Ötvenkilenc éves korában őt magát is súlyos betegség támadta meg, hólyagrákban szenvedett. A betegséget tizennégy hónapig türelmesen viselte, 1931. január 22-én költözött az égi hazába. 

1999-ben az akkori kormány egy elismerést nevezett el róla. A Dr. Batthyány-Strattmann László-díjat az egészségügyben több évtizeden át kiemelkedő teljesítményt nyújtó szemé-lyeknek ítélik oda évente kétszer. A szegények orvosát II. János Pál pápa avatta boldoggá 2003-ban. 

A szent doktor életében naplót vezetett, amelyből megismerhetjük gondolatait, lelkületét. Jelmondata, melyre különösen gyakran hivatkozott, így hangzott: „Ha boldog akarsz lenni, tégy másokat boldoggá.” Micsoda bölcsesség ez! A legnagyobb öröm a szolgálat, a hivatás. Nem találni olyan orvost, aki a betegeiért él, és nem boldog. Nem találni olyan papot, aki a híveiért él, és nem boldog. Nem találni olyan katonát, aki a hazája védelméért él, és nem boldog. 

A szent életű orvos ezt írja naplójában: „Szeretem a hivatásom, a beteg megtanít Istent egyre jobban szeretni, s Istent szeretem a betegben, s a beteg többet segít nekem, mint én neki. Oly sok szívszeretetet adhatok, hisz a szegény betegek oly sok szeretetre vágynak. Adja Isten, hogy az ő dicsőségére sokaknak segíthessek. Megvigasztalhassam őket, s szívüket hozzád vezethessem.”

Végrendeletében ezt olvashatjuk: „Életem egyik fő célja volt, hogy tevékenységemmel a szenvedő emberiséget szolgáljam, s ily módon Istennek tetsző dolgokat hajtsak végre.” Lorenzo Schioppa, Magyarország első apostoli nunciusa, ezt írta a Szentatyának Batthyány-Strattmann Lászlóról: „Az emberek szentnek tartják a herceget [a doktor hercegi címmel ren-delkezett], s higgye el Őszentsége, hogy tényleg az.” Ezt a kijelentést alátámasztja a rengeteg adomány, amit világi és egyházi kezdeményezések támogatására, kórház építésére adott. Batthyány-Strattmann László világszínvonalú, Európa-szerte elismert orvos volt, őt azonban egyáltalán nem érdekelte a hírnév és a csillogás. Mindig egyszerűen élt, miközben ellátta betegeit, és vagyonából nagylelkű adományokkal patronált tizenhárom templomot és több iskolát.

Egy igazi példakép, szerető férj és családapa, imádságos lelkületű gyakorló katolikus, rendkí-vül művelt ember, kiváló orvos. Ő volt Dr. Batthyány-Strattmann László.

A szerző egyetemi hallgató

Forrás:
https://www.batthyany.at/boldog-laszlo/?lang=hu
https://hu.wikipedia.org/wiki/Batthy%C3%A1ny-Strattmann_L%C3%A1szl%C3%B3