A Megértés Háza

Valahol azt olvastam, hogy a „másik ember megismerése és megértése nélkül nincs igazi szeretet. Ez a gondolat jutott eszembe, amikor a Megértés Házába igyekeztem. Pont jókor, mert az adventi időszakban szükségünk van nagyobb elmélyülésre és az önreflexióra is, nemcsak ajándékok vásárlására. Kit, mit és hogyan kell megértenünk ahhoz, hogy harmóniába kerüljünk önmagunkkal és a környezetünkkel, hogy egymás számára is ajándékká váljunk – erre kerestünk válaszokat Dr. Rochlitz Zsuzsával, a Megértés Háza alapítójával, aki nemcsak orvosként és mentálhigiénés szakemberként, hanem tapasztalt lelkigyakorlat-vezetőként is segíti azokat, akik belső konfliktusaik feloldására és lelki békéjük helyreállítására vágynak. A holisztikus szemlélettel, az önismeret és a hit ötvözésével egy olyan utat mutat, amely a szeretet helyreállítására törekszik.

– A Megértés Házában vagyunk, ami már a nevében is különleges. Milyen célból hozta létre ezt a helyet?

– Azért, hogy az emberek megértsék saját magukat, és megtalálják a helyüket a világban. Amikor valaki rátalál arra, hogy merre tart az élete és mi az életcélja, akkor a belső konfliktusai is oszlani kezdenek. A megértés valóban kulcs, önmagunk, a körülöttünk lévő világ megértésére.

– Mikor értette meg, hogy szükség van egy ilyen fórumra?

– Ez hosszú folyamat volt. Családterápiát tanultam, majd a mentálhigiénés képzés során találkoztam a megértés központú szemlélettel. Az erőszakmentes kommunikációval is megismerkedtem, ami szintén ezt erősítette bennem. Lelkigyakorlatokra jártam, és egyre jobban megértettem a kapcsolatomat Istennel. Magam is végigmentem lelki folyamatokon, egyre tisztábban láttam, hogy az embereknek nem külső nyomásoknak, elvárásoknak kell megfelelniük, hanem önmagukra kell találniuk.

– A Megértés Házának honlapján széles kínálat van, néhányat sorolok fel: családterápia, lelki vezetés, belső gyermek, belső utazás, veszteségfeldolgozás, családállítás.

– Nagyon sokféle ember fordul hozzám, és sokféle témával. A lényeg mindig az, hogy először megértsük, mi is a probléma gyökere. Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végeztem mint általános orvos, 1986-ban. Már akkor az idősebb orvosok azt mondták nekünk, hogy túlságosan specializálódunk, és már nem értjük az egyszerű igazságokat. Ha jön hozzám valaki és hozza a leleteit is, azt látom, hogy minden szét van „cincálva”, és ebből próbálom megérteni az összefüggéseket, az egészet, ami túlmutat a testen. Tényleg a megértésen van a hangsúly, mert aki segítőhöz fordul, az krízisben van és össze van zavarodva. De amikor elkezd világosodni a kép és megérti, mi is a fő problémája, akkor el lehet indulni a gyógyulás felé.

– Holisztikus megközelítéssel dolgozik, hiszen orvosként a testet, a lelket és a szellemet is figyelembe veszi?

– Igen, ez a szemlélet számomra természetes. Ha valaki például fejfájásra panaszkodik, nemcsak a frontérzékenységet veszem figyelembe, hanem azt is, hogy a beszédéből kihalljak egy esetleges mögöttes lelki feszültségeket. Az összefüggések megértése itt is kulcsfontosságú.

– Az életútja tele van újrakezdéssel. Hányszor kellett újra értelmeznie az életét?

– Rengetegszer. Az első nagy újratervezésem az volt, amikor visszaadtam a közgáz felvételimet, akkor szociológus akartam lenni, de irányt változtattam, mert rájöttem, hogy nem tudnék hitelesen működni abban a közegben. Ehelyett ápolónőként kezdtem dolgozni, majd később orvos lettem. Újra kellett kezdenem akkor is, amikor anyává váltam és otthon maradtam a gyerekeimmel, én akartam nevelni őket úgy, ahogy szerettem volna. Négy lányom van, és ameddig otthon voltam velük, tudatosan úgy döntöttem, hogy főállású anyaság mellett továbbképzem magam, tanulok, gyűjtöm a tudást. Az életemet többször kellett újragondolnom, de minden váltásban ott volt a belső késztetés, hogy fejlődjek. Férjem halálát követően nagy bajomban újra a tanuláshoz fordultam, és elvégeztem egy veszteség feldolgozó képzést. Alkatom is olyan, hogy nem tudok nyugton maradni. Pszichológiai tény, hogyha az energiákat kifelé tudjuk folyatni, az alkotást jelent, ha viszont benn maradnak és feszítenek, könnyen okoznak pszichoszomatikus betegséget vagy depressziót. Amikor a lányaim felnőttek és kirepültek, Beöthy Tamás jezsuita atya inspirálására elkezdtem a belső gyermekkel és belső utazással foglalkozni.

– Ez mit jelent?

– A belső gyermek módszer úgy értelmezi a lelki folyamatokat, mintha az életszakaszoknak megfelelő, különböző életkorú gyermekek bennünk élnének. Az ő reakcióik vagy az ezekkel való küzdelmünk látszik a „felnőtt” viselkedésünkben. Magyarul: az élettapasztalataink ott vannak bennünk, és befolyásolják az életünket. Az életutunk átgondolásával nagy részükre fény derül, és ezek alapján könnyebben meg is értem, mit és miért csinálok. Ha látom az okot, kidolgozhatok magamnak új szabályokat. A belső utazásban eljutunk a benső középpontunkhoz, közvetlenül megtapasztaljuk a minket éltető erőt, és ez segít feloldani azt a nehézséget, ami az elakadást okozza.

– Visszatérve az újratervezéshez, mi adott erőt hozzá? Azt tapasztalom, hogy nagyon sokan „belefáradnak az életbe” és nincs erejük, se kedvük újra kezdeni.

– Egyrészt ott van bennem egy belső energia, amit a nagyszüleimtől örököltem – nálunk nem létezett a „feladom” fogalma. Másrészt hiszem, hogy Isten vezetése jelen van az életemben. Az újratervezések során sokszor éreztem, hogy kegyelem révén találok rá a helyes útra. Ezért már régóta, ha baj van, azon gondolkodom: mi lehet az úttévesztés? Merre van az előre? Mit akar ez az esemény megmutatni, minek kell teret adnom az életemben? Mondok egy példát. Amikor már cseperedtek a gyerekek és begyűjtöttem sok-sok tudást és tanulást, úgy gondoltam, itt az idő vissza menni dolgozni. Az Alkohológiai Intézetnek volt egy Támasz nevű gondozóhálózata. Itt már belekóstoltam az emberekkel való foglalkozásba. Egy év munkaviszony után volt egy autóbalesetem. Két kislányom kórházba került, és az autó totálkáros lett. Ezek után elgondolkodtam azon, hogy hová is rohanok? Be kellett látnom, hogy nincs itt az ideje, hogy egyszerre éljem az anyuka életet és a szakmait. Bölcs belátás volt, és egyben újratervezés, hogy annyit tegyek, amennyit jó szívvel (és ép idegrendszerrel) bírok.

– A családállítás egyik szívügye. Honlapján azt írja róla, hogy ez nem más, mint a szeretet helyreállítása.

– A családállítás során azokat a múltban gyökerező elakadásokat tárjuk fel, amelyek akadályozzák az élet áramlását. Ha az életet úgy képzeljük el, mint egy széles, békésen hömpölygő folyót, az elakadásokat pedig mint egy belehullott szikla, vagy egy kidőlt fa, jobban értelmezhetővé válik, hogy az elakadás következtében kialakul egy zátony, egy turbulencia vagy egy örvény. Ezt a következményt éli meg a személy úgy, hogy valami nem működik az életében. Nem áramlik az élete. Az elakadás lehet egy régi, el nem ismert fájdalom vagy egy generációkon átívelő trauma – ez a családállítás elméletében részletesen ki van fejtve. Amikor ezeket megértjük és helyreállítjuk a szeretet rendjét, vagyis az áramlását, akkor tud elkezdeni a mi életünk is újra áramlani.

– Génjeinkben hordozzuk őseink elakadását?

– Igen, erősen kutatják, hogyan működik az epigenetika. Úgy tűnik, az erős érzelmi hatások, nemcsak a traumák, a pozitív dolgok hatásaira is a DNS láncon gátló vagy felszabadító gyökök kapcsolódása jön létre, és ez a változás tovább tud öröklődni. A családállításkor feltárt nehézségeket és azok feloldását az oldó mondatokkal ki is mondjuk, a térben azonnal érezhető a feszültség megszűnése. Érezhető, hogy visszatért a szeretet áramlása.

– Ahogy hallgatom, azt érzem, egy olyan emberrel beszélgetek, aki a helyén van. Egyensúlyban van?

– Igen, ez így van. Egyensúlyban érzem magam, illetve azonos módon tudok támaszkodni az életem három nagy terepére: a hitéletre, a családomra és a szakmai életre. És mint minden egyensúly, ez az egyensúly is borulékony, különben stabilitásnak mondanánk. Borulékony, mert folyamatosan figyelnem kell, hogy ne csússzak ki egyik irányba sem. És éppen az a szép benne, hogy mindent, amit eddig tanultam, fel tudok használni, nemcsak a saját terepemen, hanem a más területen is. Így lassanként mintha egységbe kerülnének bennem az információk.

– A tudásszomja lenyűgöző. Van még valami, amit szeretne tanulni?

– A logoterápia régóta érdekel. 66 éves vagyok, de a kíváncsiság mindig bennem van. Jelentkeztem is a 2025-ben induló képzésre, de időközben rájöttem, hogy annyi időt kellene elvonni azoktól a dolgoktól, amiket értékesnek érzek, hogy lehet, inkább nem vállalok egy újabb három éves képzést. Inkább olvasok a témáról szakirodalmat és az elemeit beépítem az életembe.

– Ez talán az örök fiatalság titka is, hogy mindig kíváncsiak maradunk, tanulunk, megújulunk, és nem ragadunk bele egy helyzetbe akárhány évesek is vagyunk?

– A tanulás számomra valóban nagyon sokat jelent. Már gyerekkoromban is az erősségem volt, hogy figyeltem, megértettem a dolgokat. Anyukám miközben főzött a konyhában és mielőtt eldöntötte volna, melyik fazekat veszi elő a főzéshez, én már a kezébe adtam. Az értő figyelem nagyon fontos, és a derű, hogy jókedvvel legyek benne a nagy egészben. A mély derűt leginkább a lelkigyakorlatok adják számomra.

– Hogyan segítenek a lelkigyakorlatok ebben?

– Nemcsak résztvevő, hanem kísérő is vagyok lelkigyakorlatokon. Az Istennel való kapcsolat és találkozás adja meg azt a mély derűt, inkább csendes békének nevezném, ami átsegít az élet nehézségein. A pszichológiai vagy mentálhigiénés munka fontos, de a mélyen lévő fájdalmakat nehezebb feloldani anélkül, hogy az ember megtapasztalná Isten jelenlétét. Ez az a forrás, ami megtartja az egészet, és alapvető nyugalmat ad.

– Isten nélkül nem megy?

– Szerintem nem. Az erőszakmentes kommunikáció például nem kötődik spiritualitáshoz, mégis a szeretetről és megértésről szól, amelyek mélyén Isten békéje és szeretete működik. Az ember, ha elmélyül valamiben, végül Istennél köt ki, akár kimondja ezt, akár nem. A belső gyerek munkában is, amikor elkezdjük megszeretni azt a gyermeket, akik valaha voltunk, megjelenik ez a szeretetteljes béke.

– Adventi időszakban vagyunk. Hol tölti az idei karácsonyt?

– Valószínűleg Dobogókőn, ahol mindig van éjféli mise, és ott zenei szolgálatot is végzek. De még nem biztos. Volt, amikor a lányaimnál töltöttem külföldön, máskor tudatosan egyedül maradtam. Egyáltalán nem érzem, hogy kötelező lenne családi körben lenni karácsonykor. Sokan tragédiaként élik meg, ha egyedül töltenek egy ünnepet, de szerintem ez nem törvényszerű. Én figyelek magamra, hogy mire vágyom. Úgy is jó, ha egyedül végigimádkozom az angyali üdvözlettől a születéstörténet minden apró részletét. Az Isten közénk jött, ez az igazi örömhír, ha ezt megértjük, akkor szinte mindegy, hogy családban vagy egyedül vagyunk-e szenteste.