A kultúra elsőbbségét valljuk (2. rész)

A technikát felhasználó médiák a valóság helyére állnak úgy, hogy a megismerés lehetőségét torzítják. A rendszerbe beállva nehéz eldönteni: Mi a tárgy? Mi a tárgyról alkotott kép? Mi a média fénye és mi a rárakódás?

Információs alaptörvények

   A hírek és információk gyors áramlása testközelbe hozza a világ távoli eseményeit. Jelen idejűvé válik számos tény, amivel nem tudunk mit kezdeni. Tragédiák, katasztrófák a hírek és napi események szintjére zuhannak anélkül, hogy katarzist okoznának. Egyúttal a technika adta lehetőségeket kihasználó sajtót a szenzáció mozgatja. Egyszerű elbutulásnak – vagy ahogy illik nevezni, elbulvárosodásnak – a médiafogyasztók tömegesen válnak az áldozataivá. Nevezhetjük hírversenynek is, ami szintén piaci verseny alapokon nyugszik, de belátható, hogy szellemileg igénytelen, a katarzistól távol álló alkotások. Mindkettő az életminőség szempontjából inkább romboló, mint semleges.

   A technika a benne rejlő lehetőségek miatt manipulációra is képes. Sorsokat tud befolyásolni. Embereket emel a magasba és ejt el. Be akar lépni a Teremtő és a gondviselő helyébe. A II. Vatikáni Zsinat emlékeztet rá: „A kommunikációs esz- közök helyes használata föltétlenül megköveteli, hogy mind- azok, akik velük élnek, ismerjék, és e területen is hűségesen valósítsák meg az erkölcsi rend normáit”.¹ Ezt a gondolatot folytatja Ferenc pápa a 2014-ben kiadott első apostoli buzdításában, amikor így ír: „…a misszió szempontjából érvényes üzenet tartalmának az átadási módja is megfelelő legyen! A kommunikáció gyorsasága és a tartalmakban érdekek [és nem értékek: VP] szerint válogató média miatt az (…) evangélium üzenete abba a veszélybe került, hogy megcsonkítva és néhány másodlagos összetevőre redukálva jelenjen meg.”² Egyszerű „mesemény”-ről van szó, ami vagy megtörtént, vagy éppen csak a képzelet szülöttje. Ezért az információ iránt támasztott követelmények sokrétűek. Tegyenek érzelmileg elkötelezetté, erősítsék a szolidáris szeretetet, igazságtartalmuk és a közjó szolgálatának a vágya segítse az egyéneket a jóra való döntésben.

   „Posztmodern korunkban a harmadik évezred elejére az erős specializáció általános igénnyé vált. Egyre kevesebb dologból egyre többet tudni. Egyre erősebb a matematikai alapú ismeretek és az informatika szerepe. Az egzaktnak nevezett tudományok megerősödése mellett nem feledkezhetünk meg a valóság tiszteletéről sem. A metafizikai alapú gondolkodás a LÉT tisztelete folyamatosan józanságra int. Mindig emlékeznünk kell, hogy az egész rendszer – az igazságosan és szeretetben berendezett emberi közösség – alapvető egységre törekszik. Az embernek a Valódi Valóságra nyitott igényét az anyagi javak fogyasztása és csak ennek a világnak az értékei nem elégítik ki. Az ember biztonságra, szeretetre vágyik. Szeretné tudni, hogy amit munkájával létrehoz, az a boldogságát szolgálja. A nyolc boldogságban megfogalmazott vágy minden ember szívében megvan. Ezek az új világ reményének új alapjai.”³

A hagyományt a szokástól a tudatosság választja el

   A kultúra értékmérői két irányba mutatnak. Az egyik a környezet igazságra vezetése, a másik a felismert igazság tettekre váltása. Könnyen belátható, hogy mindkettő gesztusai a szent élményével vannak kapcsolatban. Minden kulturális megnyilvánulás a konkrét társadalomban értelmezhető. Tekintettel arra, hogy valamennyi emberi civilizáció és min- den társadalom szakrális alapokat is a magáénak vall, ezért a kultúra és a szent kapcsolata is megkérdőjelezhetetlen. Érdemes észben tartani, hogy a klasszikus demokráciáknak is a szenttel való kapcsolat adta az alapját. Ezért az audiovizuális eszközrendszer által (is) létrehozott globális világban is, amelyik olyan büszke a demokráciára, védeni kell a közösségek hagyományait és önkifejezési formáit. „Biztosítani kell a hagyományos kultúrák védelmét, segíteni kell őket, hogy a modern értékek befogadásával ne áldozzák fel saját örökségüket, mely az egész emberiséget gazdagítja.”⁴ A közép-európai térségben húsz évvel ezelőtt létrejött változások egyik generálója a kommunikáció és eszközei voltak. Megfigyelhető volt, hogy a technika a hagyományok átmentésének és a demokratizálásnak az együttes szolgálatát látta el. Azonban ezen, az egekig magasztalt eszközrendszer egyes elemeit sikerült a szellemi–lelki degenerálódás eszközévé zülleszteni. A konzumszemlélet – a kiszolgáló piac mindenhatóságára hivatkozva és a szellemi rágógumi igényességével párosulva – passzivitást eredményezett. Ennek aztán egyenes következménye lett széles társadalmi rétegek leépülése és kulturális leszakadása. A használható ismereteket felkínáló kultúrának a bugyuta szappanoperákon felnövekedett, szellemileg alultáplált tömegeknél kellene felvenni a versenyt. Egész társadalmi rétegeket nyomott nívón tartani pedig felveti a politikai manipuláció kérdését. Könnyű belátni, hogy egy magas szintű technológiát használó, de minimál szinten reflektáló társadalom útja egyenesen a diktatúrába vezet. A kultúra felszívódásával szabad utat kap az indifferentizmus, a vélemények diktatúrája és a relativizmus. Ez az út pedig a jó és a rossz közti különbségnek a megszűnéséhez, végső soron a szabadság felszámolásához vezet.⁵

A tények tárgyszerűek, a divat időszerű

   Számtalan vita és törvényi rendelkezés kíséri az info-kommunikációs kérdéseket. Nemcsak a közhatalom résztvevői, hanem a civil mozgalmak, szakmai kamarák, egyetemek is részt vesznek a vitákban. „Fontos a hallgatóknak, hogy a társadalomtudományi normák ismerete a média növekvő mértéke miatt elengedhetetlen. A tágan értett technológia nem magyarázható társadalomtudományi apparátusok nélkül. Az előadások során egyrészt rámutatunk a két, független kultúraelmélet kialakulásának okaira. Kísérletet teszünk egy lehetséges átfogó elmélet felvázolására, a lehetséges szintézisekre.”⁶ Mintha felfedező lépéseket látnánk az egyetemes tudás felé.

   Keresztényként hasznosnak tartjuk ezeket a kapcsolati pontokat megismerni, mert mód nyílik erkölcsi törvények és szempontok⁷ felkínálására és törvénybe emelésére is. Szavatolni kell az információhoz jutás jogát, mint alapjogot, aminek igaznak és tisztességesnek kell lennie. „Nem minden tudás használ, de a szeretet épít” (1Kor 8,1). Világosan kell látnunk, hogy a művészi szabadság és az erkölcsi rend összeütközéséből fakadó viták mögött torz és téves etikai-embertani rendszerek vannak. Ezért a vita elkerülése érdekében az objektív erkölcsi rendet kell követni! Ragaszkodnunk kell a vita során, hogy az erkölcs rossz bemutatása nem okozhat nagyobb kárt, és nem dicsőítheti a gonoszságot. A tömegtájékoztatás alapjai között meg kell fogalmazni „a hír szent, a vélemény szabad, de elválasztandó és hazudni pedig tilos” követelményét. Végül pedig minden, az alkotásban részt vevőnek kötelessége értékközpontú művek létrejöttét és terjesztését szorgalmazni. Jogi és műszaki védelmet kell adni a szellemi-lelki veszélyek ellen, és ki kell szorítani a veszélyes „termékeket”!

Az egyház helye a dialógusban

   Az egyház alakítja a kultúrát, oktatásával segíti a helyi kultúra átadását minden következő generációnak, és oktatási szolgáltatásaival segíti a kulturális tevékenységet. Nyitott minden emberi tapasztalatra, kész a párbeszédre és arra, hogy bármely kultúrától tanuljon. Az egyház tanítóhivatala „különösen érdekelt a keresztény eszme és a modern tudomány közötti dialógusban. Ez a feladat olyan egyéneket igényel, akik az egyes tudományágakban igen jártasak, ugyanakkor a teológiában is megfelelően képzettek, és akik képesek szembenézni az ismeretelméleti kérdésekkel a hit és az értelem kapcsolatának szintjén.”⁸

   Az egyház ezt a tudást meg is osztja másokkal, felajánlva a saját kultúrájának gazdag tapasztalatát. Kulturális intézményei tudják, hogy az emberi kultúra nyitott a kinyilatkoztatásra és a transzcendenciára, elsődleges és kitüntetett helyet biztosít az evangélium és a kultúra közötti eredményes párbeszédnek.

   Az isteni szó nem egy információs tartalmú árucikk, hanem a szeretet hídja. A másik, az embertárs soha nem lehet esz- köz, hanem mindig csak cél, akinek határtalan boldogságvágya van. Ezt kell építenie, szolgálnia a technológiáknak is! E dinamikus egyensúly felé törekvést Szent II. János Pál pápa így fogalmazta meg: „A választott és saját erőkkel megszerzett értékeknek tehát igazaknak kell lenniük, mert csak az igazi értékek tudják az emberi személyt tökéletesíteni és természetét érvényesíteni. Az értékek ezen igazságát az ember nem úgy találja meg, hogy magába zárkózik, hanem úgy, hogy kitárul a befogadására, még az emberi természetet meghaladó módokon is. Ez elengedhetetlen föltétel ahhoz, hogy az ember önmagává váljék és felnőjön, amint ez egy felnőtt és bölcs személyhez illik.” Így válhat a tudás és az alkotás mindannyiunk javára, ami törekvés Krisztus személyében van köztünk, hogy megismerjük minden ismeretet meghaladó szeretetét és így jussunk az Isten mindent átfogó teljességére.

Várnai Péter

1 Inter Mirifica 4.
2 Ferenc pápa: Az evangélium öröme 34.
3 Várnai Péter: A katolikus egyetemek a valódi Valóságra tekintenek, előadás az Egyetemi lelkészek európai konferenciáján, Madrid, 2002.
4 Ex Corde Ecclesiae 45.
5 http://figyelo.hu/cikkek/402858-a-technologia-felelos-a- kultura-haldoklasaert
6 BMGE Villamosmérnöki és Informatikai Kar. Technológia és kultúra tárgyismertető 2012. IV. 4.
7 Inter Mirifica 4, 5, 6, 7
8 Ex Corde Ecclesiae 46.